visszaszámlálás - 2... négy... ?
Már csak kettőt alszok és kettőt vizsgázok. Kockáztatok.
A mai nap holtponton vagyok, pedig időm lett volna:S . S valóban csak kettőt alszok , viszont már négy kávét ittam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem hiszem el. Ez van:S
Ráadásul már mindent meg"csócsáltam" ami körülöttem fellelhető! Ráadásul továbbra is kanasza járás van! Bár ez nem egy ideillő kifejezés teljes mértékben.
No, a lényeg, a négy kávé megteszi a hatását:) A galata levélből legalább kettőt átvettem, de holnapra már nem szeretnék hagyni csak egyetlen egyet. Jaj.
És még mi van az etikával? Juj! Ott járok, mintha a futásnál a már a 3 km környékén járnék, és az utolsó hajrá jön! No, ha Isten velünk ki lehet ellenünk?
Nem sokára jöhetnek a dogák, szombaton. :) Az talán kicsit jobb lesz!
Ma reggel mikor indultam megszólalt a telefonom az "ajtócsengő hang", tudtam, hogy Tibi az, de már nem volt időm olvasni az sms-t hanem csak nagy szünetben kaptam kézhez a telefont. Akkor láttam, hogy a mamája hazaköltözött Istenhez. Ez volt a kérése vasárnap is ezt kérte Istentől, amikor a kórházban meglátogattuk: vegye magához Isten. 91 éves volt. Mekkora kegyelem és milyen áldott élete volt! Mennyi mindenen keresztül ment és mennyi mindent tettek azok a dolgos kezek! Megsimogattam én is, pedig számára csak egy idegen voltam, mégis úgy éreztem, hogy az unokáján keresztül valahol nagyon hálás vagyok azoknak a kezeknek és lábaknak, neki köszönhetem, hogy van akit szeressek, és van aki engem szeret. Sajnálom, hogy csak így találkoztam mind a kétszer vele. Sajnálom, hogy már nem mesélhetett róla, milyen is volt az unokái gyermekkora, milyen csibészségeket vittek anno véghez. :) Egy ici - pici intervallumban találkoztunk csak, mindössze kétszer és egy negyed év az amikor ő is és én is ugyanazon család részesei lehettünk. Ilyenkor sajnálom, hogy az én mamám nem érhette meg a másik felem, pedig mennyit imádkozott érte, és mennyit mondta, hogy bízzak Istenben! S hogy szeretné most! Érdekes az élet, de Isten tudja és tudja azt is kivel mikor "futunk" össze, mikor élünk együtt miyen kapcsolatban. A kérdés az, hogy észreveszem - e, hogy kihasználom - e az időt, vagy hagyom, hogy elvesszenek az értékes percek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése