Hála...Hétfő ... Hű... Ha...
Hétfő van és ismét a hajnalival indultam kicsiny hazánk közepe felé. A történelem ismételte önmagát. Annyira nem akartam ezt a mai napot, hogy helyettesíteni kelljen és annyira nem akartam, hogy... el sem tudom mondani. Tegnap még írtam Tibinek egy pár soros sms-t amiben megfogalmaztam: ha ma sikerült a vizsgám az maga a csoda lesz. Így lett. Csoda.
Ezer éve nem éreztem amit ma reggel. Ákos elhozott volna Bp-re de ő csak egyre ért volna be, így nem vártam meg reggel elindultam, mert minél hamararabb túl akartam lenni rajta. a szívem úgy kalapált, hogy azt hittem előbb útóbb az oktogon és a bajza utca közt kiugrik és nem érek be a fősulira. Pedig tudtam, hogy nem rajtam múlik, megtettem amit tudtam, és a többi Istené.
Így volt: össze vissza beszélek mostanában s ma reggel is próbáltam összeszedett lenni, próbáltam jó színbe tűnni, de már a földalatti üvegén láttam magamon, hogy ez nem így van. Végül is kiderült, hogy szombaton is írhattam volna!!!!!!!! Erre már csak azt mondtam, így kellett lennie! Pedig kilincseltem és mindenkit felhívtam és megkérdzetem, akit lehetett és Isten csak ezt az utat választott a számomra.
Megírtam a Róma 9:1-5 -öt. Eszembe jutatta amit akart, hozzá fűztem még pár gondolatot és ezek után benéztem a könyvesboltba. Régi nagy kísértés ez a hely számomra. Mondanom sem kell, hogy takarékoskodok és most szétnéztem. Nem voltak nagy céljaim, a gyerekeknek terveztem matricát venni és képeslapot és bla bla... de várnom kellett mert előttem nagy tételben vásároltak és akkor ahogy kolbászoltam az ismerős és ismeretlen könyvek közt, akkor rátaláltam a közös könyvünkre Tibivel. Hm. A címe az egyelőre nem ide való, de Isten addig bóklásztatott ott a pici boltba, a kevés idő alatt, hogy kettő könyvet is vettem.
El is olvastam az egyik felét most az úton. Aláhúzgálós s volt ahol ugrottam benne a sorok közt, de jó. Lesz miről olvasnunk és beszélni majd.
Vettem egy Bibliát is neki. Úgy érzem eljutottunk erre a szintre, hogy saját bibliája legyen és olvassuk azt is közösen. Nem gondoltam volna, hogy ma ilyen lépéseket teszek majd. Megtettem.
Közben ő halad a puzzle kirakással, mindig készítettek vele fotót, hogy lássam, hogy hol jár már nélkülem. kb. 600 db-ot rakott ki eddig. Jut még nekem is belőle. :) A tetőt és a ház az szimpatikus nekem. A héten végre ilyen élményem is lesz, hogy a munka és tanulás mellett már kicsit kikapcsolódunk. Ja és a héten eljutunk színházba ha Isten is engedi, lehet hogy már írtam is kicsit fáradtas vagyok.. kerestem most recepteket útközben, mert szereztem tepertőt.
S ma végre valahára futni szeretnék!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! futni!!!!!!!!!!!!!!! :)
Hallelujah!!!!!!!!
Hiányzik de nagyon. Remélem nem leszek fáradt, mert van elég meló. A mi kimaradt ma azt pótolnom kell.
Ennyi.
Ismét kiürül a vonat. Nem hiába Debrecenbe járunk. Itt már a világ vége előtti utolsó megálló van.:))
Szeretem Istent, szeretem, hogy ahol én élek a világ végén, ott is akar használni ott is létezik, megjelenik, és szeretem, hogy a lelek által vezet. Szeretem, hogy azt mutatta ma is meg, hogy nem magam által vagyok aki vagyok, hanem általa. Önmagamtól elbukom, vele viszont kegyelem által élek.
Ezzel a lendülettel állok most neki a szakdogához és ezzel a lendülettel kezdem az újabb második fél évet a munkában. Szeretem, mert " Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít."
End
Ezer éve nem éreztem amit ma reggel. Ákos elhozott volna Bp-re de ő csak egyre ért volna be, így nem vártam meg reggel elindultam, mert minél hamararabb túl akartam lenni rajta. a szívem úgy kalapált, hogy azt hittem előbb útóbb az oktogon és a bajza utca közt kiugrik és nem érek be a fősulira. Pedig tudtam, hogy nem rajtam múlik, megtettem amit tudtam, és a többi Istené.
Így volt: össze vissza beszélek mostanában s ma reggel is próbáltam összeszedett lenni, próbáltam jó színbe tűnni, de már a földalatti üvegén láttam magamon, hogy ez nem így van. Végül is kiderült, hogy szombaton is írhattam volna!!!!!!!! Erre már csak azt mondtam, így kellett lennie! Pedig kilincseltem és mindenkit felhívtam és megkérdzetem, akit lehetett és Isten csak ezt az utat választott a számomra.
Megírtam a Róma 9:1-5 -öt. Eszembe jutatta amit akart, hozzá fűztem még pár gondolatot és ezek után benéztem a könyvesboltba. Régi nagy kísértés ez a hely számomra. Mondanom sem kell, hogy takarékoskodok és most szétnéztem. Nem voltak nagy céljaim, a gyerekeknek terveztem matricát venni és képeslapot és bla bla... de várnom kellett mert előttem nagy tételben vásároltak és akkor ahogy kolbászoltam az ismerős és ismeretlen könyvek közt, akkor rátaláltam a közös könyvünkre Tibivel. Hm. A címe az egyelőre nem ide való, de Isten addig bóklásztatott ott a pici boltba, a kevés idő alatt, hogy kettő könyvet is vettem.
El is olvastam az egyik felét most az úton. Aláhúzgálós s volt ahol ugrottam benne a sorok közt, de jó. Lesz miről olvasnunk és beszélni majd.
Vettem egy Bibliát is neki. Úgy érzem eljutottunk erre a szintre, hogy saját bibliája legyen és olvassuk azt is közösen. Nem gondoltam volna, hogy ma ilyen lépéseket teszek majd. Megtettem.
Közben ő halad a puzzle kirakással, mindig készítettek vele fotót, hogy lássam, hogy hol jár már nélkülem. kb. 600 db-ot rakott ki eddig. Jut még nekem is belőle. :) A tetőt és a ház az szimpatikus nekem. A héten végre ilyen élményem is lesz, hogy a munka és tanulás mellett már kicsit kikapcsolódunk. Ja és a héten eljutunk színházba ha Isten is engedi, lehet hogy már írtam is kicsit fáradtas vagyok.. kerestem most recepteket útközben, mert szereztem tepertőt.
S ma végre valahára futni szeretnék!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! futni!!!!!!!!!!!!!!! :)
Hallelujah!!!!!!!!
Hiányzik de nagyon. Remélem nem leszek fáradt, mert van elég meló. A mi kimaradt ma azt pótolnom kell.
Ennyi.
Ismét kiürül a vonat. Nem hiába Debrecenbe járunk. Itt már a világ vége előtti utolsó megálló van.:))
Szeretem Istent, szeretem, hogy ahol én élek a világ végén, ott is akar használni ott is létezik, megjelenik, és szeretem, hogy a lelek által vezet. Szeretem, hogy azt mutatta ma is meg, hogy nem magam által vagyok aki vagyok, hanem általa. Önmagamtól elbukom, vele viszont kegyelem által élek.
Ezzel a lendülettel állok most neki a szakdogához és ezzel a lendülettel kezdem az újabb második fél évet a munkában. Szeretem, mert " Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít."
End
Megjegyzések
Megjegyzés küldése