Szünet...

... elkezdődött, az év első munkanapja és máris hiányzik a szünet:) Pedig szeretem a rendszerességet, szeretem a munkámat és hiányzott is. Ma azonban megint olyan területen kaptam támadást kétszer is ami érzékeny pontom: a tiszteletlenség magas foka. :S 

Először is sokszor találom magam szemben, mintha az erkölcs az mai világban teljesen mást jelentene az emeberek számára és mások az elvárások a számukra mint az amit én szeretek megélni. Arra már régen rádöbbentem, hogy nem egy az értékrendem a mai világi nézettel és ez nem is baj, de az hogy egy 13 éves gyereknek, egy példás magatartással ne legyen szégyenérzete. Az számomra megfoghatatlan és felfoghatatlan. 

Azért is írom le, mert bár míg élek nem felejtem el, ami ma történt, mégis valahol kell még egy kis idő, hogy eljusson a tudatomig, mert nem értem. 

Ma amikor megláttam Zs. pulcsiján az angol szót, egy bizonyos f.. betűst, szép piros kerekben azt hittem, hogy nem jól látok. Első pad, példás magatartás, tisztelettudó gyermek és kaptam tőle anno egy nagyon aranyos gyufás skatulyából gyártott fényképező gépet, amit ha kihúzok, akkor van benne egy kedves mondat: a legjobb Tanárnő. Meg is beszéltük ezt amikor adta, hogy távol vagyok én attól, de igyekszem. Nos, azóta , bár harcedzett a gyufás skatulya mégis benne van a táskámban és hordom magammal. Emlék. 

Egy ideje, Zs.-n is meglátszanak a kamaszkori lázadások, a flegma, közömbös stílus, és sorolhatnám, de nem volt tiszteletlen, vagy lehet mégis. Nos a mai pulcsis story-ra visszatérve mikor megláttam, muszáj voltam megjegyezni, hogy nem szeretném többet látni. S milyen jogon? Milyen jogon jegyzem meg ezt? Ez volt a kérdés és egyben visszaháborodás az ő részéről és ami ezzel járt. Nem folytattam, viszont óra után odaadtam a szótárt, hogy olvassa fel mit is jelent ez a szó. S felolvasta! NEM GONDOLTAM VOLNA!!!!!!!!!!! Ennyi szemérmesség volt benne, szemrebbenés nélkül. Sírni tudtam volna, hogy lehet valaki 13 évesen, aki ... Felolvasta és makacsan ragaszkodott a magáéhoz, Igaz már csak négyen voltunk jelen, szerettem volna az anyukájával beszélni , erre jön a tragédia, a mama most halt meg a családban, daganatos beteg volt. Pfffff... 

Bár Zs-nek nem volt joga így kimutatni a fájdalmát, vagy nem is tudom, hogy hogy fejezzem ki magam mégis annyira, de annyira sajnálom, hogy ilyen szinten van a korosztály és ezek után ami még a döbbenet döbbenete: ofi órán közölték , mikor felhoztam a témát, hogy én élek egy burok alatt, ma már mindenki így beszél és ez a szóhasználat jelen van mindenütt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hát könyörgöm, tényleg itt járunk? Tényleg? S ezek után mikor hazajövök, s leülnék tanulni. Jött a következő: M. itthon olyat mondott nekem és olyan hangnemben, hogy sírtam! Sosem kaptam tőle ilyet és sosem vártam volna, amit .. .mindegy. De mindig erre tudok példálózni, hogy a mi házunkban .. erre a mi házunkban is .. Így már meghallgattam másfél előadást exegézisből ami azzal kezdődött, hogy "az az indulat legyen benneteket, amely volt a Jézus Krisztusban is". 

Nem mentem Biblia órára mert tanulnom kell, haladnom kell, ha mégis megcsinálom az exegézist szombaton és most ezek után szünet és megyek futni, mert úgy érzem, hogy ismét "formában vagyok. :S