Fejlemények
hazafelé döcögök a vonaton. Már Szolnokot elhagytam, és úgy érzem röpül az idő. Mint mindig.
Kicsit szunyokálni szeretnék majd, ragad a szemem lefelé. A mai nap hozadéka:
1. ) leadtam a bibliaolvasó naplót.
2.) beszéltem a szakdolgozati tanárral
3.) vizsgáztam a bónusztantárgyakból
4.) kaptam hétfőre időpontot az exegézis vizsgára, amiről tegnap lemaradtam.
Hála. Elfáradtam. Nagyon. Pedig még tanulni is szeretnék és még a szakdogához átküldeni a dolgokat a tanár úrnak.
Megígértem Ildinek is hogy segítek a művészettörténetben megírni, küldök egy pár oldalt. Munkácsy Trilógiájából ír. Gondoltam ez nekem is jó lesz a szakdogámhoz. Most azt bütylöltem levezetésként.
A melót már nem is merem ide leírni, mennyi minden vár rám! :)
Ez a kókuszdióhéj ami történt velem az elmúlt 12 óra alatt.
V. tanár úrnál voltam lelkigondozásból és javasolta, hogy folytatnom kellene ezt a vonalat. Nem tudom, mit szól Isten ehhez az opcióhoz. Tőle van? Mégis milyen módon kellene folytatnom azt nem tudom. Azt tudom, hogy amikor ezzel a tanár úrral beszélgetek akkor Isten ott van. Emberi szemmel nem látahtó, mégis ott van. Olyan dolgokat láttat velem meg és olyan dolgokat mondat, hogy magam is meglepődöm, de az biztos, hogy amit mondok azt úgy is gondolom és úgy is élem meg.
Sok minden lecsapódott az elmúlt vizsgaidőszak alatt is. például a tapasztalat és a hit. Jó a tapasztalat és jó az, hogy ha az ember bölcsességhez jut, mégis ha nehézség jön nem elég. Itt jön a képbe a hit. A hit nélkül össze dől még a legnaagyobb tapsztalat is. Nincs mibe, kibe kapaszkodni.
Tegnap este én is eljutottam a holtpontra és ismét be kell ismerjem, hogy a hitem a béka szinten volt.
Ez a mai hezitálás, hogy megengedi e a vizsgát vagy nem ez borzasztó volt. Borzasztó érzés ez a feladás. amikor olvasod a zsidó 10 -et és olvasod hozzá hogy azért íródott, hogy ne hátráljanak meg azok a keresztények, akik zsidőkból lettek azzá s most szeretnének a kényelmetlenség miatt, visszatérni a zsidő valláshoz. Pál bátorítja őket, hogy maradjnak meg, tartsanak ki. nekem pedig minden porcikám az mondja, hogy elfáradtam és nem akarom.
Úgy érzem magam mint amikor futom a 4km-t és már 3,2-nél járok. Olyankor a végső hajrá előtt mindig lassítok kicsit azután hajrá, mindent bele.
Annyi mindent lemondtam a vizsga miatt, annyi emberi kapcsolatot is háttérbe tettem:
- barántémék
- Enciék
- babalátogatások
- Ákosék
ezek csak amik hirtelen eszembe jutottak. Biblia órára sem mentem, el is maradt. Na nem miattam, hanem más miatt... holnap úgy döntöttem, hogy a gyermekórát megtartom és nem mondok le senkit és semmit, még Tibit sem. Majd holnap kikérdezi legfeljebb az exegézist, vagy segít írni a szakdogát. Legalább ő is részese lehet egy kicsit.
Mellesleg azért is jó, hogy leírom ami bennem van és felgyülemlik, mert most is V. Zs esetét beékeltem a dolgozatomba. S amikor benne vagyok a történésbe akkor még emlékszek a dolgokra, az idő teltével azonban kopnak.
Jó olvasni az ünnepekről, erről már írtam. Jó megpihenni és felüdülni a léleknek.
Azonban rájöttem,hogy ha ilyen zsúfolt időszak van akkor is jól át kell gondolni, hogy mi az amit beválallok és mi az amit elnapolok, mert vannak lehetőségek és vannak dolgok amik soha nem jönnek vissza és akkor kell élni vele, ..
....... vége ...
Kicsit szunyokálni szeretnék majd, ragad a szemem lefelé. A mai nap hozadéka:
1. ) leadtam a bibliaolvasó naplót.
2.) beszéltem a szakdolgozati tanárral
3.) vizsgáztam a bónusztantárgyakból
4.) kaptam hétfőre időpontot az exegézis vizsgára, amiről tegnap lemaradtam.
Hála. Elfáradtam. Nagyon. Pedig még tanulni is szeretnék és még a szakdogához átküldeni a dolgokat a tanár úrnak.
Megígértem Ildinek is hogy segítek a művészettörténetben megírni, küldök egy pár oldalt. Munkácsy Trilógiájából ír. Gondoltam ez nekem is jó lesz a szakdogámhoz. Most azt bütylöltem levezetésként.
A melót már nem is merem ide leírni, mennyi minden vár rám! :)
Ez a kókuszdióhéj ami történt velem az elmúlt 12 óra alatt.
V. tanár úrnál voltam lelkigondozásból és javasolta, hogy folytatnom kellene ezt a vonalat. Nem tudom, mit szól Isten ehhez az opcióhoz. Tőle van? Mégis milyen módon kellene folytatnom azt nem tudom. Azt tudom, hogy amikor ezzel a tanár úrral beszélgetek akkor Isten ott van. Emberi szemmel nem látahtó, mégis ott van. Olyan dolgokat láttat velem meg és olyan dolgokat mondat, hogy magam is meglepődöm, de az biztos, hogy amit mondok azt úgy is gondolom és úgy is élem meg.
Sok minden lecsapódott az elmúlt vizsgaidőszak alatt is. például a tapasztalat és a hit. Jó a tapasztalat és jó az, hogy ha az ember bölcsességhez jut, mégis ha nehézség jön nem elég. Itt jön a képbe a hit. A hit nélkül össze dől még a legnaagyobb tapsztalat is. Nincs mibe, kibe kapaszkodni.
Tegnap este én is eljutottam a holtpontra és ismét be kell ismerjem, hogy a hitem a béka szinten volt.
Ez a mai hezitálás, hogy megengedi e a vizsgát vagy nem ez borzasztó volt. Borzasztó érzés ez a feladás. amikor olvasod a zsidó 10 -et és olvasod hozzá hogy azért íródott, hogy ne hátráljanak meg azok a keresztények, akik zsidőkból lettek azzá s most szeretnének a kényelmetlenség miatt, visszatérni a zsidő valláshoz. Pál bátorítja őket, hogy maradjnak meg, tartsanak ki. nekem pedig minden porcikám az mondja, hogy elfáradtam és nem akarom.
Úgy érzem magam mint amikor futom a 4km-t és már 3,2-nél járok. Olyankor a végső hajrá előtt mindig lassítok kicsit azután hajrá, mindent bele.
Annyi mindent lemondtam a vizsga miatt, annyi emberi kapcsolatot is háttérbe tettem:
- barántémék
- Enciék
- babalátogatások
- Ákosék
ezek csak amik hirtelen eszembe jutottak. Biblia órára sem mentem, el is maradt. Na nem miattam, hanem más miatt... holnap úgy döntöttem, hogy a gyermekórát megtartom és nem mondok le senkit és semmit, még Tibit sem. Majd holnap kikérdezi legfeljebb az exegézist, vagy segít írni a szakdogát. Legalább ő is részese lehet egy kicsit.
Mellesleg azért is jó, hogy leírom ami bennem van és felgyülemlik, mert most is V. Zs esetét beékeltem a dolgozatomba. S amikor benne vagyok a történésbe akkor még emlékszek a dolgokra, az idő teltével azonban kopnak.
Jó olvasni az ünnepekről, erről már írtam. Jó megpihenni és felüdülni a léleknek.
Azonban rájöttem,hogy ha ilyen zsúfolt időszak van akkor is jól át kell gondolni, hogy mi az amit beválallok és mi az amit elnapolok, mert vannak lehetőségek és vannak dolgok amik soha nem jönnek vissza és akkor kell élni vele, ..
....... vége ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése