Kedd

A hétfő szinte elillant s mai nap is már búcsúzni készül. Ma sokat nevettünk. Reggel a trambulinba kezdtünk, majd kicsi konyhai segédmunka után (krumpli hámozás E.- vel) kertészkedtünk. Barátném nagyon bátran nekivágott a dolgoknak. Igaz meggyepáltam kicsit az ágyását, s a magról keltett virágpalántákat is likvidáltam. Vissza kellett őket ültetnem, s azt már csak Isten tudja, hogy visszafogannak e. Holnapra esőt ir a kütyüm, igy reménykedek a csodában:) 

Jó volt kicsit metszeni s kertészkedni. 

Tegnap eljutottunk a partra! (képet mellékelek) Nem gondoltuk, hogy ilyen jó idő lesz, a végére azonban a lányok a vizben kötöttek ki. Mindenki élvezte a part adta lehetőségek nyújtotta élmények kiaknázását. A lányok  a szikláknál játszottak, rákra vadásztak, J. házat szépitett, algából és sárból. Kagylót gyűjtöttünk, ők homokoztak, s tényleg úgy elillant a két óra hossza, hogy észre sem vettük. Megérte a két és fél óra gyaloglás:) Lassan araszoltunk a partra, J. és E. hosszasan bogarásztak, minden növényt, bogarat megnéztek és megfogtak. Az út utolsó harmadánál anyukájuk már nem is engedte a bogarászást. :) Viszont valóban megérte a hosszú séta, a sok sok várakozás rájuk:)) 

A holnapi eső miatt, valószinű, hogy benti elfoglaltság lesz, s ennek fényében a ma esti mese olvasás közben közkivánatra, X faktort rendezünk. Mindenki választhat magának éneket, amit előadhat, lesz jelmez és minden ami kell... :) Már alig várom! Ennyi élmény után biztos, hogy ez is nagy szám lesz. :) 

Drága Barátosném még vasal mögöttem. Nem tudom, hogy van ennyi szufla benne:) Irigylem. Szeretnék egyszer majd hasonló anyu lenni. Őt is mindig az anyukámhoz hasonlitom, de tényleg nagyon sok közös JÓ tulajdonságuk van:) Szerintem az igazi anyuk olyanok, mint ők, lehet hogy ő szerintük nem lehet észrevenni amit egész nap sertepeltélnek, de a gyerekek, akik majd egyszer felnőttek lesznek hasonló temperamentummal és szeretettel fogják továbbadni mindazt, amit kaptak tőlük.

Most már fél idő van. Eltelt másfél hét és még kb. ennyi van hátra a hazaútig. Jó megélni midnen percet, jó hogy végre sikrült ma muffint sütni. :) S persze hogyan is zárhatnám: Hála Istennek.


u.i. még itt utórezgésként vasalás közben megjegyezte barátném, ne felejtsem el a magas épitőmunkás fiatalembert megjegyezni, bla bla.. s megjegyzi: "láttam én, hogy az egyik a szemed mosogatás közben az ablakon lógott. Meg is emlitem majd édesanyádnak, hogy milyen lehetőségek voltak erre... bla bla.. tudod én csak miattad nézegettem, mert én már foglalt vagyok, a te érdekedben néztem meg jobban őket.." - a könny is kicsordult a szememből, úgy megnevetetett.. nem tudom, hogy ilyen mozgalmas nap után, hogy van még ennyi szufla benne, s honna jön belőle ez sok lükeség belőle...