18 fok és a bioritmus változás ..

Már két hetet töltöttem az óceáni éghajlaton és még mindig 18 fok a hőmérséklet. A mondás szerint nincs rossz idő csak rosszul felöltözött ember... s valóban igy is van. Elugrottunk E- vel a boltba és bár sapka kabát, pulcsi volt rajtunk, kicsit szmörtyis volt az idő, mégis úgy éreztem ez hiányzik a kint lét. 

Tegnap is csepergett, de ennek ellenére elindultunk.. mikor el kezdett zuhogni, beálltunk öten az egyetlen telefonfülkébe, amiben tök jó selfit készitettünk. :)) a zuhé után, azonnal kisütött a nap, s mivel kaptunk fuvart, igy a bogarászás és csalántépkedés most rövidebb időre csappant. Végül is beszereztük még a hiányosságokat s egy újabb nap száguldott el a csütörtökkel. 

A jóvó hétre jobb időt ir a kütyü, remélhetőleg lejutunk a partra, s remélhetőleg a szinem is kicsit sötétebb árnyalatú lesz. A lányoknak jó szinük lett a múlt héten. Bár ez ügyben nem sok remélni valóm van az eddig megélt nyaraimra visszagondolva. A mai nap nem sok mindenre jutottunk, főleg jó magam. Elkezdtem rendezni a hazafelé útra a csomagom, mert attol tartottam, hogy eléggé kicsi a hely, s tuszkoltam a dolgokat. Drága barátném leült mellém és érdeklődve figyelte, ahogz a karamellát tuszkolom a szörpös poharakba. Bátorirott is, tett egy két mókás megjegyyést is ami persze igaz is volt, mert az ajaándék cuccokat kicsit összepasziroztam, s ennek tükrében nem birtam tovább kitört belőlem a nevetés, persze meg kellett szakitanom a csomagolást. Azonban sikerült befejeznem. 

A sikeres hadművelet után azonban annyira elnyomott az álom, hogy a lányok tevékenysége mellett elszenderettem a kanapén. A bioritmusom megváltozott a két hét alatt:) este sokáig fent vagyunk reggel pedig 7-8ig szunya. Tyű! A kávé szintem is elég magas, nem beszélve arról, hogy amikor elszenderedtem közben kávéztam, erről ennyit. 

Apró részletek amik fel sem túnnek, mégis mennyire fontosak a mindennapi életben, s mennyire nem könnyű megszokni, már ha meg lehet szokni. Vannak amik berögzülnek az évek folyamán és azt hiszem életünk végéig kisérenek. Vannak amik talán átkonvertálhatóak, vannak amik nem. (közben a két kicsi nyomkodja a tabletet mellettem és mókás megjegyzéseik vannak- macis kekszet eszünk, kávézok, J. rácsap a pocakomra és nindzsa üvöltést ad, s tesznek egy - két megjegyzést a nem előnyös oldalamról:D ) Igy rohannak a napok, s nem tudom nekik mi fog ebből az egészből megmaradni, bár a bartáném folyamatosan dokumentál a gépével:) Szeretnék én is előhivatni végre belőle, mert eddig mindig halogattam. 

Ottthon új dolgok várnak majd, s még addig is minden percet igyekszek úgy megélni, hogy ez most az egyszeri s visszanemtérő alkalom. Próbálok még pár oldalt elolvasni az ünnepes könyvből, remélem hazaérve azzal is haladok. :) 

Még egy lábjegyzet : a héten sokat beszélgettünk s most sem áll másképp a szénám, mind eddig. Megtárgyaljuk ügyes bajos dolgainkat, de hogy stilusos legyek: ugyanott vagyok ahol a part szakad. Tanultam egy új szót a héten egy filmből: nincs bennem elég kurázsi. ) bátorság) Hm... Néha jut egy két gondolatot végigfutattnom... s arra  jutottam Isten az alap, s vele bárhol, nélküle sehol sem jó.

Még mindig eszembe jutottak dolgok, nem adatam például hálát a lányokért, a szüleikért s az egész hétért. :) Tehát: hála. A másik, hogy Isten meghallgatta a kérésem s többet nevetek végre, s ez már annyira hiányzott a sok csörmesteri munka után. Tegnap pl csörmesternek kellett volna lennem, de nem szerettem volna A- t megbántani és a kis drága le is pottyant a trambulinról, sirt is rendesen, meg is ijedtem, de az anyuk már tudják a dörgést és egyből tudta, hogy nincs semmi baj. :) Hálás vagyok ezért is, hogy Isten megőrizte.

S itt még az jutott eszembe, hogy a tegnapi beszélgetés alkalmával barátném megjegyezte, hogy "nagy  ahitem" s panaszkodni szokott Istennek, számondkéri, hogy miért is nekem akkor párom, ha már ennyire hiszek. Nos magam is meglepődtem, hogy reklamál a nevemben:) Jómagam is reklamáltam , már főleg az igéretek miatt, de ennek ellenére bizom igéretében. Nemcsak hiszem, hanem tudom, hogy Ő az aki tudja mikor és mi a terve. Persze a holtpontok időszakonként meg vannak, mindenkinek .. ( tömegben jobban érzi magát az ember, hogy tudja nem egyedül van igy) .. na megyek a satrafákért, mert felszöktek az emeletere és ott barátném  pihen sokszori rábeszélés után...