Már csak mennyit is alszunk?

Már csak hármat alszunk és szent este. Ez az első olyan karácsonyunk, amikor Isten úgy rendezte a dolgokat, hogy már előre tudom az ajándékomat. Júniusba mutatta be és szeptemberben kezdődött az első méter megtétele. Azóta már valahol a 38. méternél járunk és karácsonykor lesz a 40. Hogy ez a méter milyen mértékegység is egy kapcsolatban, azt definiálni szerintem nem lehet. :) Valahol mégis jelez valamit, valamit amit az ért csak aki a mértékegységet megalkotta. :) 

Az idei ajándékomon nincsen masni mégis olyan csomagolásban adta Isten amit mindig is kértem Tőle. Magas és macis. Ebben a csomagolás egy olyan belső takar, amit Ő formál és bont ki mindig egy - egy területet előttem, egy -egy alkalommal, esemény kapcsán. Nagyon szeretem, hogy segítőkész és nem csinál nagy hűhót a dolgokból, elégedett és hálás. Ez utóbbit nem győzőm elégszer elmondani neki, hogy ha életem hátra lévő részében minden nap elmondom, akkor is kevés: hálás vagyok  én is Istennek érte. 

Hálás vagyok a héten is amikor kedden oly annyira elfáradtam lelkileg a suliban, hogy magamra zártam az ajtót és akkor fájdalmat éreztem a lelkemben az igazságtalanság miatt, hogy kitört belőlem a sírás és panaszkodtam Istennek. Hét órám volt, ügyeletes voltam. Mindezek után jött Gabi megbeszéltük, segített ő is lerendezni a dolgot és így értem haza, hogy elkezdjem a dekoráció vágását és festését a műsorra. Annyira nem volt erőm semmihez. Mire hazaértem, édesanya már készített vacsorát, így nekem nem kellett, megérkezett Tibi is és meglepett a kedvenc csokimmal. Nem ecseteltem a napom neki, de megosztottam, hogy milyen mély szinten vagyok és csak megölelt és azt mondta, hagyd az iskolai dolgokat, tegyem le őket. Mindezek után segített elkészíteni az ablakos dekort, fél nyolc -ra kész is lettünk. Végül még imádkoztunk is. Mit is mondhatnék erre? hála- és ajándék egyben. 

Ma az ajándékokat csomagoltam, csatlakozott édesanya is, mert a percek ám nagyon gyorsan szállnak: már csak 4320 perc maradt. 

Kihúztam egy halom dolgot a listámról, ami már nem fér bele: például a festés. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy képet tudok itt festeni karácsonyi süti készítés közben. :) Mindenesetre, nem adom fel, karácsony után is ... azután maradt még .. inkább az írom ami bele fért:

- igés kártyák a MET-be

- angyalkákat tollból gyártottam az idén, nagyon szépek! 

- mézeskalács, 

- fotók keretezése - ez utóbbi miatt három alkalommal is voltunk a fotóshoz! Igaz, átnéztem mindig, és mégis még harmadszor is ki kellett egészíteni! S itt kell megjegyeznem, hogy a közös képünk, ami nekem is nagyon a szívemhez nőtt, csak egyet hívattam elő, s most úgy áll a helyzet, hogy neki adom Karácsonyra, legyen ott nála, mert ez eszembe sem jutott, hogy ... hm... 

Jó lenne most keretezni, vagy az angyal szárnyakat ragasztani, vagy az igés kártyákkal haladni és egy még papír munkám is maradt holnapra!! Egyszerűen elfáradtam! Nagyon. 

Viszont azt hiszem, hogy Isten mindennek rendelt idejét ad... Annyira szeretem, hogy nem az én agyam szerint gondolkodik, és ezt a 4320 percet segít jól beosztani. 

Még egy hála: Isten az idén karácsonyra kért valamit, valamit amit még eddig nem. Néha ilyenkor imádkozom, Tőle van? Nem Tőle van? Aztán úgy alakulnak a dolgok, hogy ha engedelmeskedem, ahogyan most is, azt megáldja. Az áldása pedig mindennél többet ér, mert áldás lenni más számára és áldást kapni mások által, ebben a rohanó és információtól vibráló közegben, felüdít és rávilágít arra, mi is a célja Istennek: lelkeket menteni. Szeretem az Urat. 

Mindezek után mikor leírtam ami a szívemben van, a B. C. -től. ezt olvastam most. 

Enjoy today's devotional: The Place of Blessing

In Genesis 12:1–3 we read,

Now the LORD had said to Abram: “Get out of your country, from your family and from your father’s house, to a land that I will show you. I will make you a great nation; I will bless you and make your name great; and you shall be a blessing. I will bless those who bless you, and I will curse him who curses you; and in you all the families of the earth shall be blessed.”

Notice how God says to Abram, “Abram, I’m going to bless you, and you will be a blessing.” But here is what I want you to see: Abram’s being a blessing was tied to being in God’s purpose. He could only become a great blessing if he followed God’s calling.

You will never be the blessing God intends for you to be if you are not flowing in your purpose.

Was there risk involved for Abram? You bet! He had to leave everything that was familiar to him, all of his security, everything that was comfortable and familiar.

He left Ur of the Chaldeans, which history tells us was one of the most highly developed cities of the ancient world. They had cobblestone streets, an underground sewage system, and it was a place of world trade.

Abram left all of that and went out on an adventure by faith, pursuing the purpose that God had for his life. And in pursuing that purpose, God blessed him, and he became a blessing.

But think about this. What if he had stayed back? What if he had said, “I’m secure here; I have it made; I have a nice house and everything I need. I think I will stay put.” We would not even know his name.

Pursue your purpose. That is the place of God’s blessing.

Check out our website for more helpful resources: AnswersBC.org