Nem gondoltam volna, hogy már elértem...

... túl lenni a mai napon jó érzés. Készen vagyok. Megírtam amit kellett, beszámoltam, leadtam, felmondtam és kikérdeztem. Lenne még mit csinálnom, és lenne még kit hívnom, de már vége.

Péntek 13. van egy csodálatos nap. Reggel korán keltem tanulni, azután siettem a munkába, amikor az utca végén dudáltak és felvett a busz. Nem várt pillanat volt az életemben. Nagyon örültem és hálát adtam érte, mert akkor ki lett volna centizve az időm. Így azonban nem tudtam bejutni útközben teáért, ami jó lett volna. Viszont kérjetek és adatik. A munkahelyre beérve összefutottam T. -vel akit szerintem Isten küldött oda. Megkértem, hogy ha bolt felé jár, hozzon nekem is egy gránátalma teát, amit dicsért. Azt nem mondtam, hogy adja is be visszafelé, de ő beadta a portára és így már a nagyszünetben teáztam. El sem hittem. Erre máskor idő nincs:) most meg?:)

A kicsik fantasztikusak voltak az első órán!

Lenne még mit írnom, de idézek:
3. A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;
  4. Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt.(1Péter 3:1-7)

Ezt T. mondta este, hogy olvassam el, amikor felhívtam, hogy megköszönjem a teát. Elgondolkodtam. Épp ma rakattam el egy ruhát az egyik üzletben. Ezek szerinte nincs szükségem rá?:) Pont illene az ünnephez. Viszont az ünnephez a csendes és szelíd lélek passzolna jobban. Úgy legyen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Alkalmazkodni?!.

mára befejeztük

Mindent megpróbáltam...