Az utolsó gyufaszál...
... szeretem ezt a három pontot használni. Még nincs befejezve a gondolat, még továbbvihető mire is gondolt a sorok írója. Most használtam el a dobozból az utolsó szálat a gyertyához, így jutott eszembe ez a gondolot, hogy utolsó gyufaszál. Mi mindenből lehet egy nap az utolsó. Az utolsó szó, az utolsó sor, az utolsó sóhaj, az utolsó feladat, az utolsó nap a héten. Ja és hiába péntek mégsem az utolsó munkanap, mert holnap még dolgozunk.
Ennek apropójából ma már csak szieszta maradt. Nem lenni többre képes. A héten amit lehet kipréseltek belőlem és azt hiszem nem sok értelme volt. Nincs értékelve és ez nem egy pesszimista érzés ezek kérem tények. Tőmondatok. Azt hiszem, néha nemhogy nem értékelik, hanem még jól elmondják, hogy mi az amit még precízebben kellene tenni.... ide már négy pont is kevés maradt:)
A héten hajtogattunk az adventi időszak jegyében. Nagyon klassz volt, bár szerintem valaki szidta az anyum nevét mert elég sok lett a vége...:)))) sok sok dísz. Azonban nagyon klassz!Végeredményben semmire nem maradt időm. Hm.. végül is ezért élünk, hogy rohanjunk nem de?? Rohanunk és mindent belesűrítünk az életünk napi 24 órájába. Mindent, szó szerint. Ez nem lehet igaz, hogy megint ilyen pesszimista sorokat írok. Pedig hálás lehetek Istennek mert amit megígért az beteljesítette. Segített a dekóban és hiszem segít a szakvizsgában is. A jövőhéten kicsit tornáztatni kell az agyam, mert hétvégén írunk kettőt és beszámolunk is. Azonban ezek szerint nem lesz több dolog és végzünk is! El sem hiszem!
Tegnap mikulás bulit tartottunk. Kicsit azt hiszem elfáradtam már mire kezdődött, azért jó volt. Pletyka játékot játszottunk, amikor is kiment öt ember és a többiek kitaláltak egy történetet. A kintiek közül visszajött egy és meghallgatta majd elmondta a másodiknak érkezőnek és így tovább. Mire az ötödik visszamondta már régen nem az eredeti sztorit hallottuk vissza. Az első történet kitalálásánál rájöttem, hogy segíteni kell nekik a kitalálásban mert túl egyszerűre sikeredett az ő történetük. A továbbiakban már nem volt gond. A legvégén szinkronizáltunk filmrészletet. Sajnos nem mindenki volt aktív és valaki az hitte hogy moziban van és neki nem kell csinálni semmit. Nos tanulság : nem vagyunk egyformák de még hasonlók sem :S
Végeredményben azt tapasztaltam 24 óra az 24 óra mindenkinek, nekem, neked is. Nem számít a külső, a tudás, az anyagi senkinek sincs több perce egy nap, mindenki ugyanannyit kapott. Ezt kell beosztani. Ahogy a prédikátor mondja: mindennek rendelt ideje van. Ezért neki kezdek a kreatív óravázlatnak. Tegnap lemondtam a továbbképzést, a szívem szakadt meg érte. Viszont a reggeli kávék és szieszta az Istennel töltött idő mindent bepótol nap mint nap. Szerdán még eljutottam ebben a hidegben tornázni is reggel fél hétre. Igaz fél óra volt csak, de izomlázam van!! A futást az igyekszem tartani és a Mikulás egy lábsúlyt hozott!!!ha ezt mondjuk tíz évvel ezelőtt írom, nevetőgörcsöt kaptam volna. Nem hiába a 24 óra minden nap ajándék, mert nem mindenkinek ugyanannyi nap adatik meg az életében.
Kicsit szomorkás, de nem kicsit igaz a mai bejegyzés. Az utolsó sorban pedig idézném:
Ennek apropójából ma már csak szieszta maradt. Nem lenni többre képes. A héten amit lehet kipréseltek belőlem és azt hiszem nem sok értelme volt. Nincs értékelve és ez nem egy pesszimista érzés ezek kérem tények. Tőmondatok. Azt hiszem, néha nemhogy nem értékelik, hanem még jól elmondják, hogy mi az amit még precízebben kellene tenni.... ide már négy pont is kevés maradt:)
A héten hajtogattunk az adventi időszak jegyében. Nagyon klassz volt, bár szerintem valaki szidta az anyum nevét mert elég sok lett a vége...:)))) sok sok dísz. Azonban nagyon klassz!Végeredményben semmire nem maradt időm. Hm.. végül is ezért élünk, hogy rohanjunk nem de?? Rohanunk és mindent belesűrítünk az életünk napi 24 órájába. Mindent, szó szerint. Ez nem lehet igaz, hogy megint ilyen pesszimista sorokat írok. Pedig hálás lehetek Istennek mert amit megígért az beteljesítette. Segített a dekóban és hiszem segít a szakvizsgában is. A jövőhéten kicsit tornáztatni kell az agyam, mert hétvégén írunk kettőt és beszámolunk is. Azonban ezek szerint nem lesz több dolog és végzünk is! El sem hiszem!
Tegnap mikulás bulit tartottunk. Kicsit azt hiszem elfáradtam már mire kezdődött, azért jó volt. Pletyka játékot játszottunk, amikor is kiment öt ember és a többiek kitaláltak egy történetet. A kintiek közül visszajött egy és meghallgatta majd elmondta a másodiknak érkezőnek és így tovább. Mire az ötödik visszamondta már régen nem az eredeti sztorit hallottuk vissza. Az első történet kitalálásánál rájöttem, hogy segíteni kell nekik a kitalálásban mert túl egyszerűre sikeredett az ő történetük. A továbbiakban már nem volt gond. A legvégén szinkronizáltunk filmrészletet. Sajnos nem mindenki volt aktív és valaki az hitte hogy moziban van és neki nem kell csinálni semmit. Nos tanulság : nem vagyunk egyformák de még hasonlók sem :S
Végeredményben azt tapasztaltam 24 óra az 24 óra mindenkinek, nekem, neked is. Nem számít a külső, a tudás, az anyagi senkinek sincs több perce egy nap, mindenki ugyanannyit kapott. Ezt kell beosztani. Ahogy a prédikátor mondja: mindennek rendelt ideje van. Ezért neki kezdek a kreatív óravázlatnak. Tegnap lemondtam a továbbképzést, a szívem szakadt meg érte. Viszont a reggeli kávék és szieszta az Istennel töltött idő mindent bepótol nap mint nap. Szerdán még eljutottam ebben a hidegben tornázni is reggel fél hétre. Igaz fél óra volt csak, de izomlázam van!! A futást az igyekszem tartani és a Mikulás egy lábsúlyt hozott!!!ha ezt mondjuk tíz évvel ezelőtt írom, nevetőgörcsöt kaptam volna. Nem hiába a 24 óra minden nap ajándék, mert nem mindenkinek ugyanannyi nap adatik meg az életében.
Kicsit szomorkás, de nem kicsit igaz a mai bejegyzés. Az utolsó sorban pedig idézném:
" Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot:
az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat." (Hóseás 6:6)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése