a mai nap nem tökéletes, aztán megnéztem ezt ...

Kicsit visszarázódtam a mai nap kerékvágásába. Annyi minden ér egy nap, annyi információ és olyan fáradt voltam ma is. Kerülget valami megfázás, teljes K.O. Dél körül már úgy aludtam volna egyet, úgy nyomott el felé a forró leves, ami nagyon jól esett a torkomnak. Beszélni nem bírtam. Így aztán lehet tanítani ezerrel. Valahogy eleveztünk egész nap.
Délutánra már eléggé ki voltam és ma volt a kóstoló. Kicsit elégedetlen voltam vele, nem mindig aktív mindenki, már megint :S. Na mindegy. Ebben a nagy aktívságban meghallgattam egy előadást is aminek a végéről ismét el kellett mennem. Mindig rohanunk:SSSSSSSSSSS Hova??????????
Itt a mindennapi plusz információról volt szó, hogy miért is alakulnak ki a betegségek. Teljesen egyet értek ezzel a lehetetlen életmóddal. Miért akarunk ismétlem magam, 24 órából 32 -t varázsolni? Tehát az egész nap a túl élés jegyében zajlott és hazajövök. Mindent sztornóztam a naptáramból és erre itt találom ezt a videót.  Megint úgy érzem, az én megfázásom, rossz közérzetem siku miku ehhez képest. Sajnos a Biblia órára nem jutok el. Tanulni is kellene. Írni a nőnek, hogy pénteken szeretnénk írni nála.... sok sok..

A legszebb az egészben, hogy azt kértem Istentől, hogy kicsit nevessünk már, mert mindenki olyan szomorú és annyi gond vesz körül bennünket. Nos, kaptam ici-pici poénokat napközben. A legjobb az amikor a kicsik jönnek, és egyszerűen megölelnek. A tegnapi ügyeletnél is kettő ott sertepertélt és nem tudtam mit akarnak. Ilyenkor ügyelet alatt tudom elcsípni azt akivel beszélni valóm van, vagy ide oda küldeni valakit intézkedni. Nos, az előbb említett két gyerkőc egyszer csak odaszaladt és jónagy ölelés. Ezután továbbszáguldottak. A déli elsős csoport is észveszejtő volt. Nagyon aranyosak amikor majd kiugranak a padból és olyan lelkesek, vagy ha körbeülünk és együtt éneklünk és mutogatunk. Ilyenkorra, decemberre. már tudják, hogy mi a dörgés és mit mikor hogyan kell. Kicsit utálom a kötöttséget, megértem, hogy kell valamilyen szinten, de azért szeretem , hogy lehet szárnyalni is.. ki ki a maga módján. Szeretem, ahogy Isten összerakta a világot, tudja mikor mire van szükség, és mikor mit kell tennie. A gyerekeken keresztül nagyon sokat tanít engem. Ők még annyira más szemmel nézik a világot és más szívvel hisznek mint mi. Őszinték és nyíltak és még mernek kérdezni.

Ma megint írós napom van tanulás helyett. Pedig valamit tenni kellene.
Ja és a legnagyobb poént sajnos nem írhatom le, de azért meglepődtem,nem ezt vártam reakciónak az ötödiktől: teljesen kiakadtak, hogy nem tudjuk befejezni a munkát és maradni szerettek volna!!!! Ilyet is ritkán hall az én két fülem a mai izgága környezetemben. Sajnos azonban mennünk kellett és a munka félbe maradt.

Talán ez is a baj a mai emberrel, mindig félbehagyjuk a dolgokat mondván van valami más, valami fontosabb. Nem fejezzük be azt amit elkezdünk. Sajnálom ezeket a helyzeteket. Sajnálom, hogy nem mondom ki mindig ami a szívemen van, pedig sokszor ki kellene. Sajnálom,hogy sokszor kell nevelnem és nincs idő a szeretetre, ha pedig szeretettel nevelek, azzal visszaélnek.

Ráadásul mostanában az az én plusz információm a fejemben, mire is vittem eddigre ennyi évem alatt. Rájövök, hogy ha az emberi szemmel láthatót, a kézzel foghatót nézem, akkor nem sok felmutatni valóm van. Viszont ma  láttam egy olyan ember akit már majd tíz éve nem. Érdekes volt, mert először azt hittem már kezdenek az öregség jelei jelentkezni nálam és ismerős volt az illető, de nem igazán volt erőm foglalkozni.  A nap végén azonban rákérdeztem É-re hogy véletlen nem tudja a nevét az illetőnek. Addigra mire feltettem a kérdést már nekem is beugrott a neve, és hogy tíz éve nem láttam. Tíz év nagy idő, akkor nem így képzeltem, hogy ide jutok ezen a pályán. Nagyon sok mindennel foglalkoztam,nagyon sok újat tanultam, lettem bölcsebb vagy kevésbé az. Azt viszont nagyon megtanultam, mindennek rendelt ideje van. Nem hiába ha fizikai értékek nem is, azonban azt hiszem ami a magvető példázatában van, a lelki értékéket amit Isten rám bízott azt tovább adom. Igyekszem.
Tegnap G. megkeresett egy kiadvánnyal: (szintén ügyelet) Mit üzen a Biblia? Nos ez egy J. tanúja kiadvány. Kértem, hogy inkább a saját Bibliáját hozza el, az engem jobban érdekelne. Megígérte, hogy elhozza. Kíváncsi vagyok, bár megtanultam, nem jó a tűzzel játszani. Na meglátjuk.

Advent van, és már csak 8 nap. Leírni is remek. Szeretem a várakozást, jó az amíg várunk főleg amikor már nagyon közel van a várt dolog, vagy időpont, esemény. Szeretem, amikor már csak egyet alszunk mondat hangzik el. Várom, várom, nem tudom még hány nap lesz míg megérkezik, de hiszem, hogy meg lesz.


Azt hiszem egy időre vége.