Gary Chapman: A szeretet mint életforma
Elég "sok" mindent olvastam, vagy beleolvastam már az utóbbi időben. Ezt a könyvet most meglepetésemre karácsonyra kaptam, egy családtól egy gyönyörű hatalmas gyertyával.
Eredeti témánál maradva, hogy miért érdemes belelapozni, elolvasni egy két fejezetet, elmélkedni rajta, annak ellenére, hogy nincs időm az ilyen dolgokra, arra a héten kaptam a választ.
Az elmúlt heti szabadság alatt nagyon sok mindent szerettem volna tevékenykedni, hogy legyen hasznos ez a két hét és előre készüljek dolgokhoz, ha majd ismét jön a pörgés. Isten azonban nem így gondolkodik az én "minőségi időmről", ahogy jómagam szoktam. Többek közt olvastam a "hasznos tevékenységek" helyett. Nagyon sok hasonló könyvet, cikket olvastam már, mint ez a Chapman alkotás. Ezt is abba a kategóriába soroltam be, hogy biztos hasznos, de felét sőt tizedét nem jegyzem meg és nem alkalmazom. Akkor meg mihaszna, hacsak tovaszáll és eltöltöttem vele egy- két három óra hosszát.
A fent említett könyvet részleteiben olvasom csak, ahogy a lélek indít. Mikor olyan részhez érek, ami "nekem szól", aláhúzom. Jegyzetelek hozzá. Úgy döntöttem ezt nem adom tovább, így bátran írok bele.
ÉS most jön a lényeg: egy két példát szeretnék idézni. Pl Benjamin Franklin - ról ír aki, egyszer úgy adott kölcsön, hogy az illetőek tovább kellett adnia, ha majd újra helyre jött, egy másik embernek aki szintén segítségre szorul. Érdekes volt olvasni és elgondolkodtató.
A másik példa a gumicukor teszt: Walter Mischel szociálpszichológus folytatott négy éves gyerekekkel. Egy gumicukrot tett eléjük és megkérte őket, hogy ne nyúljanak hozzá, amíg vissza nem tér a szobába, majd megígérte, hogyha visszatér kapnak tőle egy még egyet, ha nem eszik meg az elsőt. A gyerekek kb. egy harmada nem nyúlt a cukorhoz és leírja, hogy miket csináltak míg vártak rá, hogy ne nyúljanak a cukorhoz. Leírja azt is, hogy ez hogy hat a türelemre, milyen emberek váltak belőlük amikor megvizsgálta őket évek múltával. A türelem fejezet nekem nagyon sok mindent helyre rakott, elrendezett. (érdemes elolvasni)
Valójában úgy van ez, hogy sokszor rendelkezésre állnak dolgok, csak nem használjuk, vagy nem fejlesztjük azaz nem élünk vele. Ma pl. először használtam, azt az levendula illóolajat amit már több mint, egy éve vettem. Annyira meglepődtem, hogy milyen intenzív, s elcsodálkoztam azon, hogy eddig, hogyhogy nem jutott eszembe használni. Nos, ez a könyv is ilyen vannak apró részletek, tulajdonságok, vagy hőn áhított tulajdonságok, amikről sokszor közömbösen gondolkodok, vagy inkább elcsépeltnek tűnnek. Pedig ezek gyakorlása közben jól érzi magát az ember:)) S ki ne szeretné magát jól érezni. Ez a könyv valójában nem tud megváltoztatni, úgy ahogy sok másik sem. Egyedül Jézus Krisztus képes erre. Azonban sok mindenre segít rávilágítani, de lehet hogy csak egyre, amin érdemes elgondolkodni, és imádkozni érte, majd tenni is hogy megvalósuljon, hogy ne csak jómagam, hanem mások is jól érezzék magukat a környezetemben. :)
Eredeti témánál maradva, hogy miért érdemes belelapozni, elolvasni egy két fejezetet, elmélkedni rajta, annak ellenére, hogy nincs időm az ilyen dolgokra, arra a héten kaptam a választ.
Az elmúlt heti szabadság alatt nagyon sok mindent szerettem volna tevékenykedni, hogy legyen hasznos ez a két hét és előre készüljek dolgokhoz, ha majd ismét jön a pörgés. Isten azonban nem így gondolkodik az én "minőségi időmről", ahogy jómagam szoktam. Többek közt olvastam a "hasznos tevékenységek" helyett. Nagyon sok hasonló könyvet, cikket olvastam már, mint ez a Chapman alkotás. Ezt is abba a kategóriába soroltam be, hogy biztos hasznos, de felét sőt tizedét nem jegyzem meg és nem alkalmazom. Akkor meg mihaszna, hacsak tovaszáll és eltöltöttem vele egy- két három óra hosszát.
A fent említett könyvet részleteiben olvasom csak, ahogy a lélek indít. Mikor olyan részhez érek, ami "nekem szól", aláhúzom. Jegyzetelek hozzá. Úgy döntöttem ezt nem adom tovább, így bátran írok bele.
ÉS most jön a lényeg: egy két példát szeretnék idézni. Pl Benjamin Franklin - ról ír aki, egyszer úgy adott kölcsön, hogy az illetőek tovább kellett adnia, ha majd újra helyre jött, egy másik embernek aki szintén segítségre szorul. Érdekes volt olvasni és elgondolkodtató.
A másik példa a gumicukor teszt: Walter Mischel szociálpszichológus folytatott négy éves gyerekekkel. Egy gumicukrot tett eléjük és megkérte őket, hogy ne nyúljanak hozzá, amíg vissza nem tér a szobába, majd megígérte, hogyha visszatér kapnak tőle egy még egyet, ha nem eszik meg az elsőt. A gyerekek kb. egy harmada nem nyúlt a cukorhoz és leírja, hogy miket csináltak míg vártak rá, hogy ne nyúljanak a cukorhoz. Leírja azt is, hogy ez hogy hat a türelemre, milyen emberek váltak belőlük amikor megvizsgálta őket évek múltával. A türelem fejezet nekem nagyon sok mindent helyre rakott, elrendezett. (érdemes elolvasni)
Valójában úgy van ez, hogy sokszor rendelkezésre állnak dolgok, csak nem használjuk, vagy nem fejlesztjük azaz nem élünk vele. Ma pl. először használtam, azt az levendula illóolajat amit már több mint, egy éve vettem. Annyira meglepődtem, hogy milyen intenzív, s elcsodálkoztam azon, hogy eddig, hogyhogy nem jutott eszembe használni. Nos, ez a könyv is ilyen vannak apró részletek, tulajdonságok, vagy hőn áhított tulajdonságok, amikről sokszor közömbösen gondolkodok, vagy inkább elcsépeltnek tűnnek. Pedig ezek gyakorlása közben jól érzi magát az ember:)) S ki ne szeretné magát jól érezni. Ez a könyv valójában nem tud megváltoztatni, úgy ahogy sok másik sem. Egyedül Jézus Krisztus képes erre. Azonban sok mindenre segít rávilágítani, de lehet hogy csak egyre, amin érdemes elgondolkodni, és imádkozni érte, majd tenni is hogy megvalósuljon, hogy ne csak jómagam, hanem mások is jól érezzék magukat a környezetemben. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése