Sok minden ..
Sok minden kavarog a fejemben így a hét eleje előtt- vasárnap este van, amikor is készülök a holnapra. Egy lelki hétvége után - amikor is az időjárásban volt vihar, rendesen ahogy kell dörgéssel és villámokkal, ma pedig jégeső - úgy érzem a lelki állapotom tükrözte néha.. azonban, jó volt hogy nem csak a munkáról szólt végre a hétvége:)
Kicsit "áteveztünk" egy másik megyében, ahol személy szerint oly rég jártam, hogy a új utakon kicsit elkeveredtünk. Mondtam is , alig hagyjuk el a megyehatárt és már azt sem tudjuk, hol vagyunk:))) Viszont, találtam amit kell, és este már hasznosítottam is egy klassz esőkabátot, azaz dzsekit és mivel a múltkor tönkrement a jó öreg edzőcipőm (esőben kellett áthúznom az úton a benti tornacipőmet, mert végképp megadta magát a ragasztás és levált az talpa :SSSS ) ezért azt is sikerült találni egyet. Elégedetten és hálás szívvel tértem haza. Este már fel is avattam mint írtam a viharban, hazafelé futottam is benne tehát eddig: megfelelt. Sajnálom, hogy manapság akármit vesz az ember, akár minőséget akár árat nézek, nem hosszú ideig tudom hasznosítani őket :S. Legyen az cipő, bármi más :SS Manapság nem számít, csak vegyen az ember... :SS
Sajnos ismét nem a mulatságos részéhez tartozik az életnek, de ma igencsak egy "szappanoperában" éreztem magam. Talán nem is ez a legjobban ideillő szó. Hogyan lehet azt nevezni amikor Isten emberei kizökkenek a helyükről és helyette más olyan helyen tengődnek, ahol érzik van valami prücök, de ők a maguk szemszögéből nem látják, hogy mi az. Te pedig aki kívülről szemléled nem érted, hogy miért is hagyták a el az eredeti helyüket csak az látod, hogy nem jó helyen vannak. Persze ebből lesz a nagy kavar: kinek van igaza? Igaza? Egyáltalán kell ide igazság? Így marad az egyetlen megoldás : ima. Ima értük, bölcsességért.
Azt hiszem nem mindig jó az ha, Isten megadja azt ami kérünk. Valahogy így fejezete ki magát ma X. : van megengedett kérés és van amit Isten tervébe beillik kérés.
Ezt elrakom talonba.
Kicsit "áteveztünk" egy másik megyében, ahol személy szerint oly rég jártam, hogy a új utakon kicsit elkeveredtünk. Mondtam is , alig hagyjuk el a megyehatárt és már azt sem tudjuk, hol vagyunk:))) Viszont, találtam amit kell, és este már hasznosítottam is egy klassz esőkabátot, azaz dzsekit és mivel a múltkor tönkrement a jó öreg edzőcipőm (esőben kellett áthúznom az úton a benti tornacipőmet, mert végképp megadta magát a ragasztás és levált az talpa :SSSS ) ezért azt is sikerült találni egyet. Elégedetten és hálás szívvel tértem haza. Este már fel is avattam mint írtam a viharban, hazafelé futottam is benne tehát eddig: megfelelt. Sajnálom, hogy manapság akármit vesz az ember, akár minőséget akár árat nézek, nem hosszú ideig tudom hasznosítani őket :S. Legyen az cipő, bármi más :SS Manapság nem számít, csak vegyen az ember... :SS
Sajnos ismét nem a mulatságos részéhez tartozik az életnek, de ma igencsak egy "szappanoperában" éreztem magam. Talán nem is ez a legjobban ideillő szó. Hogyan lehet azt nevezni amikor Isten emberei kizökkenek a helyükről és helyette más olyan helyen tengődnek, ahol érzik van valami prücök, de ők a maguk szemszögéből nem látják, hogy mi az. Te pedig aki kívülről szemléled nem érted, hogy miért is hagyták a el az eredeti helyüket csak az látod, hogy nem jó helyen vannak. Persze ebből lesz a nagy kavar: kinek van igaza? Igaza? Egyáltalán kell ide igazság? Így marad az egyetlen megoldás : ima. Ima értük, bölcsességért.
Azt hiszem nem mindig jó az ha, Isten megadja azt ami kérünk. Valahogy így fejezete ki magát ma X. : van megengedett kérés és van amit Isten tervébe beillik kérés.
Ezt elrakom talonba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése