"Hogyan lehet azt nevezni amikor Isten emberei kizökkenek a helyükről és helyette más olyan helyen tengődnek, ahol érzik van valami prücök, de ők a maguk szemszögéből nem látják, hogy mi az. Te pedig aki kívülről szemléled nem érted, hogy miért is hagyták a el az eredeti helyüket csak az látod, hogy nem jó helyen vannak. Persze ebből lesz a nagy kavar: kinek van igaza? Igaza? Egyáltalán kell ide igazság? Így marad az egyetlen megoldás : ima. Ima értük, bölcsességért. "
Mikeás 7.
7. De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!8. Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.
10. De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése