Szereltünk csavarkirályfival...

 Ma reggel mikor kinyitottam az első mosás után a gép ajtaját, a nagy üveg ajtó mögül egy darab drót kandikált kifelé. Mintha csak kacsintott volna rám, hogy ma nem rosszalkodok, s nem kerültem a dob mögé, hanem szépen kivettem. S meg is állapítottam: csavarkirályfinak jobban meg kell nézni a zsebét. 

El is felejtettem neki mondani, pedig amikor megérkezett épp kint voltam én is az udvaron és látom, hogy milyen kincseket szedett össze ismét, s teszi ki a konyha ablakába. Mert persze hova is tehetné, hanem oda, ahol épp szabad helyet talál és ráadásul még útjába is esik. Széles mosollyal jegyzi meg mikor odaér hozzám, hogy J-nek hozta, konzolnak a kamerájához. Hm.. Másnak a konzolnak való hulladék, míg egy csavar gyűjtőnek egy felbecsülhetetlen kincs. Nem kerül semmibe és nem is lesz lom. Mi ez hanem újrahasznosítás? :) Nehéz volt megszokni ezeket a gyűjteményeket, de már látom van benne igazság és hasznosság is és Istennek is kedves, hogy nem szennyezzük a bolygót. 

A fentieken felbuzdulva mikor beléptünk a házba egyből fel is vettem: mi lenne ha megnéznéd a lamináló gépem, mert reggel sajnos az egyik hópehely dísz bele ragadt. Sajnos. Így kénytelen voltam abba hagyni a hópehelygyártást az ablakba. Sajnos azonban hiába szedte szét ahogy tudta, nem sikerült a művelet. Nagyon sajnáltam, holnap még lesz egy próba. Hátha... 

Ezután kértem, ha már benne vagyunk a lendületben akkor a kenyértartónál ki ment a teleszkóp és jó lenne ha átszerelné egy másikat, mert azt kevésbe használjuk. Addig is míg rendeltem másikat. S megcsinálta. Nem volt : "majd" később. Sőt még a páraelszívót is leszerelte az üvegrészt, hogy tudjam letakarítani. Egyszerűen hihetetlen volt. Gyorsan rendbe is tettem a filtert beraktam a mosogatógépbe. Azonban itt jött ismét egy gikszer: amikor lejárt a gép és kitettem, hogy megszáradjon, a kallantyújánál valami lepattant és ahogy ott jobban megnéztem egy rugó állt ki belőle. Jaj ne! - mondtam és rájöttem, hogy a rugó tartja a kallantyút a páraelszívóban és arra is rájöttem, hogy ami lepattant az egy másik rugó... de hála Istennek sikerült megszerelni. 

Elégedett voltam. A nap végére még June Journey-ztem és közben kiszellőztettem az egész napi történéseket. Mindig túl agyalom a dolgokat. Ma is így történt. Nem mindig tudom, hogy jól teszem, amit teszek, vagy nem: mert ha nem teszem, akkor meg mondják, hogy milyen bunkó vagyok, ha pedig teszem, akkor nekem néha úgy tűnik, hogy "tolakodónak" tekintenek. S ezt szó szerint érzem is. Nem tudom megfogalmazni, hogy miből, de egyszerűen érzem. Úgyhogy azért ücsörgök még itt és azért írok, mert jó kiírni magamból: Jó letenni Istennek, hogy mikor mit tegyek és mit nem. Tőle nem kell, hogy jobban tudja senki sem, nem is ismer senki sem jobban, mint Ő. 

Végül regisztráltam a női konferenciára és a jövő héten el is utalom a regisztrációs díjat. Boldogság. 

Már csak két nap szünetig. Hip hip ... A karácsonyi ajándékokkal meg vagyunk s ma be is csomagoltam. Ez is egy hála téma. 

Végezetül még meg kell említenem E . -t aki posztolt egy linket, amiben leírja, hogy kiégett a házuk. Borzasztóan szomorú látvány volt. Na itt jön az, hogy nem elég a hit, a cselekedet is kell. 

Úr Jézus kérlek segítsd meg őket, hogy fel tudják teljesen újítani, amijük odalett és pótolni tudják a veszteséget.