KELL- most idegeskedünk- EMMES karácsonyi készülődés

 Már csak kettőt alszunk és karácsony. Várjuk, készülünk, sürgünk, leülünk, kávézunk.. beszélgetünk. 

A tegnapi nap volt, az amire azt mondtam: velünk ez nem fordulhat elő. Kellemes napnak indult, úgy ahogy azt a karácsonyi lapokon kívánták régen: kellemes karácsonyi ünnepeket. Ez valahogy hangozhatott volna úgy is: kellemes karácsonyi előtti ünnepi készülődéseket. :) S lám lám, annak is indult, minden a maga tempójában, a pakolás, szöszölés, főzés, sütés, amíg csak vissza nem lépek oda időben, hogy T. bejelentette, hogy otthagyja az "objektumot". Tyű! 

Mit is reagálhattam volna? Akkor még teljesen nyugodt voltam, Istennel együtt majd megy. Úgyis úgy lesz ahogy Ő megengedi, gondolná az ember. Isten azonban nem ember gondolkodású és hagyja, hogy az ember menjen a saját bukója után. Így maradtunk az 'A' tervnél és imádkoztunk T-vel és magamban is. Persze amikor a ketten ha össze gyűltök az én nevemben az hatékonyabb szóltam édesanyának is. Teljesen úgy voltam vele, hogy ez a T. döntése, de azért pont most és tudat alatt teljesen pánikoltam, holott ezt észre sem vettem. Így a tegnapi napi kellemes helyett, a 'semmi nem jó' és 'mégis miért így reagálok' tüntetek kezdtek jelentkezni. Mindannak ellenére történtek ezek, hogy reggel imádkoztam, igét olvastam volt időm elmélyedni Istennel. S erre is csak azt tudom írni: tyű! 

Napközben úgy döntöttem, hogy T ne  szaladgáljon be még a munka után, a boltba amivel megbíztam, hanem száguldjon haza és majd együtt elintézzük. Mindezt vele is szerettem volna tudatni, de nem akartam hívni, mert ilyenkor az év végi búcsú ebéd és beszéd egyben. Így írtam egy sms-t, de nem reagált.  Amikor pedig már úgy láttam jónak, hogy biztos vége felé haladhat az összeröffenés a munkahelyén akkor csörögtem rá: természetesen pont akkor amikor a szóvivőjük a mondadóját éppen közölte. Na mindegy a lényeg az hogy hűvös és kimért hangon közölte vissza hív. S erre ismét csak azt tudom írni: tyűha! 

Izgalmas fél óra után végre mikor visszajelzett fellélegezhettem, mert a főnökasszonya meggyőzte, hogy maradjon. Micsoda szikláshegység mennyiségű kő gördült le a szívemről, lelkemről. Utólag most úgy tűnik, mintha a KELLEMMES szó kicsit megszakadt volna és áramkimaradás miatt ez került volna a tegnapi nap elé: KELL- most idegeskedünk- EMMES. Pedig meg kell jegyeznem Isten mindvégig ott volt és felügyelt.

S hogy mennyire felügyelt és miből is tudom? Amikor édesanyával imádkoztunk, azt kérte, hogy Isten adjon nekem szavakat, hogy győzzem meg T-t. Azonban ott amikor ezt kérte Istentől, ott egyből reflektáltam, hogy ez nem az én tisztem, én nem akarom őt meggyőzni. Ezután azért imádkozott, hogy ha jól emlékszem, hogy valakit küldjön aki meggyőzi. Tényleg így lett. Nos? 

Isten jó. 

Mindezen hadak útja után, tegnap este már mikor T. éppen a leveskéjét ette megjegyezte: hallgatott egy műsort a rádióban és egy természetgyógyász beszélt a mosogatógép tabletta káros hatásairól a szervezetben, milyen bélrendszeri panaszokat okozhat. Az az igazság ez már nekem is megfordulta  fejemben, hogy ez okozhatja a tüneteimet és a problémáinkat M. - mel. 

Most hajnal van, mert ismét valami miatt nem tudok aludni és eszembe jutott, hogy rákeresek a neten, de döbbenetemre az a tény, hogy kevés cikket találtam. Sőt mondhatni extra keveset, mert inkább egybe van véve más vegyszer allergiával. Pedig nem kellene, szerintem lenne mit taglalni ahogy most bele gondolok, lehet, hogy egy új próbálkozás és lehet hogy ismét vakvágány lesz, de megéri. Belevágok. 

Úgy is túl sok, valami irdatlan nagy mennyiségű vegyszer vesz körül és most minden takarítás mániám  ellenére azt érzékeli a szerveztem, hogy fordulni kell ezen a téren is, nem csak amit közvetlen viszek be a szervezetembe hanem amivel közvetve érintkezik a testem. 

Isten jó ismét. 

Zárszóként mit is illene jobban ide: Van - e Istennél lehetetlen? Uram nálad semmi sem lehetetlen.