... ne aggodalmaskodj...
... nem aggodalmaskodom, csak agyalok. Gondolkodom, hogyan lehetne jobb, hogyan lehetne, kicsit haladni. Elkezdek gondolkodni, mit is lehetne, hogyan hol.. aztán ahogy haladok a gondolatimmal, mindig ugyanoda érek vissza.
Vannak időszakok, amikor az életünk medre kicsit fentebb, vagy lentebb kerül, vannak időszakok, amikor a medret más irányba szeretnénk terelni, vannak időszakok, amikor a meder mellett szeretnénk lehorgonyozni és valami maradandót hagyni...
Az utóbbi időben, mivel homeoffice van ezért néha elkallódok, egy - egy területre, ott kicsit bámészkodom, megcsodálom, néha ámulatba esek. Csak aztán visszatérek, elfelejtem és jön más, ami ismét ámulatba ejt és azon gondolkodom.
Most ismét feljött másfél után, hogy merre helyezkedjünk, hogy érdemes sátrat verni, vagy mibe fektessük az energiánkat, az időnket. S annyi minden feljött, hogy az már nem is mérhető számban.
Beszélgetek emberekkel és rájövök, hogy még mindig kicsit ide - oda csapongok. S most is egy hete házakat nézek, telkeket, de jó lenne ez.. de jó lenne az... aztán két lábbal a földre esek. Maradok a földön. Ahogy ráhuppanok a talpamra rájövök, ne aggodalmaskodjam, hiszen hálaadással tárjam fel a kéréseimet Isten előtt és ő megadja a szívem kéréseit. Az pedig van egy pár. Jópár:)
Péntek van és május utolsó előtti hétvégéje. Festeni készülünk, közben míg várom T- t addig kicsit jegyet írtam és javítottam. S most azon gondolkodom, hogyan legyen? Mi legyen? Mi legyen? Grand Canyon vagy egy fészek? Mert ha az utóbbi, akkor a Grand Canyont csak 4K-ba láthatom a legjobb minőségben... hm.. S a canyon mellett mennyi minden van még, amiről le kell akkor mondani...
Tehát forgatom a gondolatokat és forgatom az agyam.. hogy hogyan is lehetne jó, hogyan is lehetne jobb.. De nem ez a célom.. ma beszélgettem Á. val és beszélgetés közben annyi minden feljött... annyi minden .. annyi minden.. annyi minden... S ahogy beszélgettünk, rájöttem, nem a fészek a fontos. Jó lenne, de nem az a fontos, a legfontosabb.
Jó egy katyvaszt írok itt ..de kell, mert különben ...
Nincs különösebb na jó, szerintem vége.. Nem aggodalmaskodom. Még annyit, ahogy tegnap ültem a kertben a padon, hogy láttam hallgattam a verebeket s eszembe jutott az ige. Ha egy verébről is gondoskodik, aminek párja két fillér, akkor hogyne inkább rólunk.
Vannak időszakok, amikor az életünk medre kicsit fentebb, vagy lentebb kerül, vannak időszakok, amikor a medret más irányba szeretnénk terelni, vannak időszakok, amikor a meder mellett szeretnénk lehorgonyozni és valami maradandót hagyni...
Az utóbbi időben, mivel homeoffice van ezért néha elkallódok, egy - egy területre, ott kicsit bámészkodom, megcsodálom, néha ámulatba esek. Csak aztán visszatérek, elfelejtem és jön más, ami ismét ámulatba ejt és azon gondolkodom.
Most ismét feljött másfél után, hogy merre helyezkedjünk, hogy érdemes sátrat verni, vagy mibe fektessük az energiánkat, az időnket. S annyi minden feljött, hogy az már nem is mérhető számban.
Beszélgetek emberekkel és rájövök, hogy még mindig kicsit ide - oda csapongok. S most is egy hete házakat nézek, telkeket, de jó lenne ez.. de jó lenne az... aztán két lábbal a földre esek. Maradok a földön. Ahogy ráhuppanok a talpamra rájövök, ne aggodalmaskodjam, hiszen hálaadással tárjam fel a kéréseimet Isten előtt és ő megadja a szívem kéréseit. Az pedig van egy pár. Jópár:)
Péntek van és május utolsó előtti hétvégéje. Festeni készülünk, közben míg várom T- t addig kicsit jegyet írtam és javítottam. S most azon gondolkodom, hogyan legyen? Mi legyen? Mi legyen? Grand Canyon vagy egy fészek? Mert ha az utóbbi, akkor a Grand Canyont csak 4K-ba láthatom a legjobb minőségben... hm.. S a canyon mellett mennyi minden van még, amiről le kell akkor mondani...
Tehát forgatom a gondolatokat és forgatom az agyam.. hogy hogyan is lehetne jó, hogyan is lehetne jobb.. De nem ez a célom.. ma beszélgettem Á. val és beszélgetés közben annyi minden feljött... annyi minden .. annyi minden.. annyi minden... S ahogy beszélgettünk, rájöttem, nem a fészek a fontos. Jó lenne, de nem az a fontos, a legfontosabb.
Jó egy katyvaszt írok itt ..de kell, mert különben ...
Nincs különösebb na jó, szerintem vége.. Nem aggodalmaskodom. Még annyit, ahogy tegnap ültem a kertben a padon, hogy láttam hallgattam a verebeket s eszembe jutott az ige. Ha egy verébről is gondoskodik, aminek párja két fillér, akkor hogyne inkább rólunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése