Csendben Istennel...

Május közepe van, az egyik legszebb időszaka az évnek. A természet már feléledt és megmutatta, hogy mi a terve az évre. A legnagyobb csodánk a golgota virágok. A fagy ellenére megmaradt és levélkéi szépen szaporodnak. Ennél is nagyobb csoda lenne, ha az idén már virága is lenne. A csodák pedig Isten kezében vannak. Szeretem a kertet, szeretem ezt a csendet, amit most az autó helyén tartok. Néha szeretnék elraktározni belőle,hogy előd tudjam venni, amikor szükség van rá. Milyen jó is lenne, csak belenyúlnék a zsebembe és máris nyugalom lenne.
S most hiszem, hogy ez a csend azért adatott, mert Vele tudok kapcsolatot építeni, vagy inkább először is ültetni. Vannak dolgok, ugyanis, amik már hosszú évek óta csak tervek az életemben és hiába tuszkolna Isten,hiába ad szabad utat, ha magam nem teszek érte semmit. S most ezt a csendet arra használom, hogy hova ültessek és hogy amire nyitott ajtót adott arra rálépjek T- vel.
A másik dolog amit megmutatott, hogy amit eddig kialakítottam, azt ne teljesen feladjam, hanem adjam hozzá a férjem. Vannak dolgok amik átalakultak, vagy eltűntek az életemből és szinte észre sem vettem. Pedig senki sem tehet róla, csak nekem kellett volna figyelnem. Az étkezés például az egyik. Régen egy időben teljesen jól kialakult teljesen jól ment. S fokozatosan elkopott, eltűnt. Most ezen vagyok, hogy ez vissza térjen. Nagyon egyszerű dolgokkal kezdek( megbeszéltem ezt a drága barátnémmal is) .. nekem pl a kenyér lett az egyik fő súlyszaporító. Fehér kenyér, zsíros kenyér ... S most arra kell visszatérnem mint régen, legyen itthon barna kenyér, vagy teljes kiőrlésű. Valahol ezt is Isten mozgatja, hogy a földi templom is fontos, hogy ép testben ép lélek legyen..

Rá tudok- e hangolódni, rá tudok - e csatlakozni Isten beszédére. Amit mond, amit üzen, amit kér, amivel vezet? Rá tudok  - e úgy fókuszálni, hogy meghalljam, akihez küld? Elég - e az a válasz amit Ő mond, vagy ki akarom egészíteni?

Tegnap  beszéltem E-vel és olyan szívbe markoló volt amit mondott, olyan érzékenyen érintett. Olyan elégedett volt, ezzel a helyzettel. Mert a kérdése az volt: elég - e neked Isten? S végülis elgondolkodtam, mit panpogok itt... elég nekem erre a helyzetre. ű

vannak még gondolatok de dolgoznom kell. Mert az egyensúly az lényeges a továbbhaladáshoz.. :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Alkalmazkodni?!.

mára befejeztük

Mindent megpróbáltam...