Jelen és a várakozáshoz
Jubileumi kommentár Jelenések 22.
A Jel záró üdvözlete hasonló Pál leveleinek záró formuláihoz. János az Úr Jézus kegyelmébe
ajánlja a gyülekezeteket, kívánja, hogy az, ami az életben a legfontosabb az embernek, Krisztus
bűnbocsátó, újjászülő erőt, bátorságot és reménységet adó kegyelme maradjon mindnyájukkal.
Ha az emberi lét és történelem viszontagságain át az Ő hűsége és kegyelme kísér bennünket,
bizonyosan megérkezünk évezredek várakozásának beteljesüléséhez, a mennyei Jeruzsálemhez,
a bűntől, a szenvedéstől, haláltól megszabadított, Isten örök üdvözítő jelenlétében élő világhoz.
Jóllehet a Jel könyve a jövendőbe néz, mégis a mindenkori jelen egyházának szól. Amikor
állandó készenlétre, munkára int, amikor Krisztus követőitől a szentséget, az igazság mellett való
hűséges megállást és hazugság elleni harcot követeli meg, akkor egyben a jelen feladatára
irányítja a figyelmünket.
A jövendőhöz való utat a jelenben lehet megtalálni. Isten új világához
való polgárjogot ebben az életben kell elnyerni. A helyesen értett és olvasott Jel könyvének
nemcsak hatalmas vigasztaló ereje hanem hatalmas etikai üzenete is van. Csak azé lehet a
jövendő, aki ebben az életben teljes erejével az igazság szolgálatában áll. Korunk
keresztyénségének is nagy figyelmeztetés, útmutatás és reménység forrása lehet a Jel könyve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése