67. nap

ez a tutit befutó, a 67-es szám, végre sínen vagyok a visszaszámolással:)))

Hát, év vége van, hajtás és hajtás és úgy éreztem ma is magam mint egy Chaplin filmben. Kicsit lassú voltam és kicsit körülöttem zajlottak a dolgok néha én is belekeveredtem. 

Visszatérnék a tegnapra. A ruha és a 68. nap viadalára. Még nincs anyagom, a varrónővel teljesen tanácstalanul álltam a méteráru boltban. Egyik csipke sem "szólalt" meg, hogy ő Böbis lenne. Egyik sem. Hiába győzködtem magam,hogy csak egyszerűen és nagyszerűen és nem nagy ügy és Isten segít, nem ment, éreztem, hogy ez nem az én ruhámhoz lesz, bármennyire is hálás volt a szívem. 

Ezek után szomorú búcsút vettem a varrónőtől s fájó szívvel elindultam a városba útközben még betértem ide-oda s összefutottam rokonokkal, s hat előtt még bejutottam a római templomba. 

Szeretem azt a helyet. Mielőtt beléptem találtam egy ötszázast a földön, amit bedobtam azzal a lendülettel ahogy felvettem, a perselybe. Megkerestem a helyem, - ami egy olyan pad, ahol a szivacson a tépőzár valamiért felkerült- s mindig ide keveredem. Megkerestem és leültem. Hálát adtam, majd elővettem az esküvőszervezős noteszem és leírtam a haladásom Istennek, leírtam, hogy az Ő kezében van a csipke, a ruha, az egész egy az egyben. Ezek után mikor befejeztem az írást megkezdődött a mise. Jó volt. A filippi 2-ből felolvasták a Krisztus himnuszt, majd a János 3:16. 

S végül arról beszélt a pap, hogy a keresztre kell néznünk, mindenkinek meg van a keresztje, nem szabad letenni, hanem vinni kell, mert meg van a szépsége: a másokért való áldozat. 

Teljesen megnyugodtam ahogy ott ültem és hallgattam. Ma pedig hazajöttem, és keretem csipkeboltot Bp-n és küldözgettem a varrónőnek mintát, hogy ő mit szól. Egyszóval: hála. 

Ezek márcsak ilyen nüanszok a meló s a tanulás mellett. :) Jó nüanszok. Tényleg mit jelent az hogy nüansz? árnyalat, csekély különbség, finom eltérés. Hm. 

No, visszatérve a ruha mizériára, Tibinek is elmeséltem hogy tegnap mi történt. A reflexiója teljesen férfias volt: "ne aggódj a ruha miatt. Az én öltönyöm kék, nekünk van itthon egy kék otthonka, abban is szívesen elveszlek feleségül. Pont." 

Nos azért úgy köszöntem el tőle a telefonon, hogy az imatéma: a ruha, s nem a kék otthonka:) 

Ezek után kezdtem el keresni csipkeboltot és nézelődni Bp-n. :) 

Azért örülök, hogy ilyen családom van, a vőlegényem otthonkába is feleségül vesz, a satrafa kisasszony szerint pedig sportcipőben is férjhez mehetek. :))) Ennyi, nincs mit aggodalmaskodni. 

Ma voltam tornázni, de ezen a téren eléggé hadilábon állok. Viszont a tanulás sem a tervek szerint halad, és attól tartok, hogy.. hogy nem tudom mi lesz... Isten tudja. 

Ja és még ráadásul ma valaki felrakott egy tantárgyat a face-re hogy nincs - e valakinek anyagja. Nagy nehezen rájöttem, nekem olyan tantárgyam sincs sem volt, s a kérdésem már csak az maradt, hogy nekem kell e az a tantárgy? Tyű! S ráadásul még azt sem tudom megnézni, hogy hova a lett a tantárgyhálónk, mert eltűnt szőrén szálán. 

Javítanom kell, és holnapra még pik pak elkészülni, s a legjobb és utolsó dolog ami nap csúcs poénja:

tornán Katika váltott én jöttem el, s kérdeztem mikor tudok menni legközelebb, a válasz: csütörtök hat óra. Mondtam, hogy már fél nyolckor ügyelek és nem jó. Válasz: mehetek ötre is! Hajnal ötre! :DDDDD Hát mit mondjak? JA és Katika fel is ajánlotta, hogy elkanyarodik értem és nem kell kerekeznem. TYŰŰŰ - csoda! Ezek után a csodáról írom a dolgozatom, maga ez is az!

Hála!