62. nap

Hála.

Ezzel kell kezdnem. Azért is írom ide, mert tudom, hogy egy olyan időszak van az életünkben, ami nem fog megismétlődni és kell, hogy tudatosítsam. Főleg amikor jönnek a feladatok és halmozódnak akkor ne kétségbe essek, hanem hálát adván, kérjek, mert aki kér az kap.

Úgy érzem magam, mint futás közben, mint amikor már bemelegedtél, amikor már túl vagy a felén, és közben már nem a levegő szedésére koncentrálsz hanem egyszerűen csak futsz.
Most is valahogy így érzek a fősulival kapcsolatban, a munkával kapcsolatban és most már az esküvővel kapcsolatban is.

Vasárnap reggel van. Június 10. és a zsidó naptár szerint ők az 5778-at írják. Nos ilyen adatokkal van tele a memóriám. Körülöttem minden azt hirdeti, hogy Isten alkotta és Ő felügyel rá. Hála érte. Reggel van. A három szőrgolyó már az anyukájukon csüng, és Foltika hősiesen tűri. Pedig még csak hat óra volt! Ők már mint valami kórus nyávogtak és amint kinyílt a pinceajtó tudták kit kell keresni. Kora reggel az anyukájukat meg is találták.

A kert az idén is gyönyörű, fényképeztem párat, beszúrom.

Ezek már pár héttel ezelőtt készültek, de mégis valahogy most is ilyen csak a már a levendula kinyilt, a rózsa elvirított. 

Szóval vasárnap van, és nyugalom. Végre aludhattam és ez úgy valósult meg, hogy tegnap este elköszönetem Tibitől és annyira fáradt voltam, hogy mikor letettem a telefont egy az egyben szunyáltam, még egy gondolatra sem emlkélszem, hogy lett volna elalvás előtt. 

Vissza gondolva a tegnapi napra. Hála. Három vizsga ment le, az adminisztrációval is sikerült végeznem. Majdnem kész a bibliaolvasó naplóm. A héten meg lesz az is. Továbbá nagyon áldásos volt a tegnapi beszélgetések a vizsga előtt. Szandra, Jenő, és Tamás akiknek hiányzott ez a minor vizsga és velük együtt vártunk az előttünk lévő többi 40 főre, hogy bejussunk. Azt hittem írásban lesz valami hasonló. Végül is nagyon jó témák hozódtak fel a beszélgetések során és nem utolsósorban jókat is nevettünk:D. Ezt szeretem Istenben, hogy tudja mire van szükségünk. Olyan dolgokról beszélgettünk, amik részese az életemnek és azt hiszem még biztos, hogy Isten elé fogom tárni a következő időszakban. 

A másik érdekes dolgot pedig egy idősebb házaspár tárgyalta velem szemben a vonaton. Egy féfri a feleségének a következőket mondta: megint késik a vonat, pedig nincs rá semmi ok, mindig csinálják ezeket a vágányokat, hogy gyorsabbak legyenek és mégsem lesz az. - majd elhallgatott és elgondolkodott- végül is mindig sietettjük az időt pedig ezzel az élet fogy és a halált sürgetjük. Minden egyes nappal közelebb kerül hozzá mindenki. Az idő fogalma a tudósok szerint nem is létezik, és nem eszerint kellene mindig gondolkodni. 

Érdekes volt hallgatni ahogy ott ültem és tanultam. Ha belegondolok a sulival kapcsolatban már én is átéltem ezt, hogy az iskolai időszak végét már elértem oda hogy nem várom :DDDD. Tudom, hogy ez az április és május nagyon hajtós, de mellette meg annyi minden van, amiről ha csak a hajtásra koncentrálok akkor lemaradok. Az utazásnál is így van, nem azt nézem, hogy Bp-ig mennyit kell utaznom, hanem azalatt az idő alatt mi az amit el kell végeznem. Főleg ha bealszok:)) S most ahogy írom ezeket a sorokat, ugyanúgy van az élettel is, nem az a cél, hogy nyáron jól érezzem magam és a többi napon pedig nem. Hanem minden egyes nap az enyém, kaptam és fotnos, hogy nem csak az enyém, hanem kinek tudok vele segíteni. Hála. Mert nekem is olyan jó akik körbe vesznek. Akik  a vizsgára bíztattak. Hála értük. 

Még egy dolog. Tegnap sikerült megvennem az Úrvacsora c. könyvet s mivel nem tudtam elolvasni,megígértem a tanárnak, hogy elolvasom. Tibi azt  mondta, hogy segít!:))) Nem én ajánlottam fel, ő saját magától, hogy ő is olvas és megbeszéljük! Nos, ezek után, azt sem tudtam ... nem volt időm gondolkodni rajta. Most ... ma .. .pedig ...

Ma jön a gyermek óra és ... és.. végre végre végre ... sütök!!! Kaptunk cseresznyét Gabiéktól és végre pitét sütök! Hip hip hurrá! hip hip hurrá!!!!!!!! 

Ma végre eljutunk hívogatni is! -hála hála hála hála 

S ma végre Isten előtt vagyok, nem sietek nem szaladok, hanem úgy élem meg a 62. napot, hogy Vele, Tibivel és a családdal. Jó! Isten jó! Hiányzott már Tibi. Az eredeit felállás szerint találkoztunk volna pénteken és szombaton is, de változott a program, s most már ismét nem láttam egy hete. Beszélünk minden nap, de nagyon hiányzik. Tegnap mikor felhívott azt mondja: kint állok az udvaron és ölelek egy nőt. - gondolkodtam, ki lehet az? anyukája, valamelyik nagynénikéje, de nem volt időm gondolkodni, mert megszólalt Fruzsi. :) Szeretem hogy ők is ilyen értékrenddel élnek mint mi. A jövő héten is jó lesz mert találkozunk, s alíg várom!:))) Bár ez utóbbi előtt még van sok sok dolog amit meg kell élni, s nem is kell várni rájuk:))))