Kényszerpihenő...
Szerda van, a kedvenc napom. Valamit összeszedtem és megfáztam, három napja már hogy kínoz. Hétfőn azt hittem ledőlők a székemről és végül ma délután csak az orvosnál fogok kikötni. Bár hozzáteszem, hogy jobban lettem egy fokkal. Kegyelem.
Ezt három nappal ezelőtt írtam és azóta is fekszem. Kegyelem. Sokkal jobban vagyok hozzá kell tegyem, de nem gondoltam, hogy így ideköt az ágyamhoz ez a "ragaszkodok hozzád" vírus.
Azért is írok mert ez a négy nap csak pihenésre ment el, másra nem is tudtam koncentrálni és most egy olyan lehetetlen helyzeteben vagyok amilyenben nem is tudom voltam - e valaha. A szakdolgozat az romokban hever, az elmúlt hét regenerálódással ment el, a munka is sok, most is az e- naplót bütyköltem. Nem tudom. Nekem lehetetlen ennyi idő alatt megírni. Mégis megpróbálom és ha Isten is úgy akarja, akkor készen leszek. Ha nem akkor a jövőre, ezt azonban nem szeretném a terveink miatt.
Tervezünk és úgy érzem, hogy Isten most háttérbe szorult. :S Most pedig amikor itt e-naplózok és dicsőítést hallgatok közben, annyira régen éreztem már így a jelenlétét. Annyira hiányzott. Tegnap nem tudtam elmenni amikor itt volt a Budapet lelkész, mert nem terjesztettem a kóromat. Szeretnék teljesen felépülni és neki lendülni amit Isten bízott rám, és nem azt amit magamnak keresek feladatokat.
Kicsit tartok majd ha külön életünk lesz. Hogy fogom majd megszokni, hogy fogom, fogjuk kilalakítani a napi heti évi rendünket. Mostanában nem vagyok megelégedve sőt! Igaz, hogy sok minden van rajtam, de valahogy széthullanak a dolgok és nehéz összerakni. Rendszerezetebb szoktam lenni. Ja és másik dolog, azt is meg kellett érnem, hogy lentebb kell adni, ismét. Nem megyünk a scrabble versenyre. Sajnos. Pedig jó lett volna, viszont egyszerűen ekkora óraszám mellett és ennyi feladat mellett nem fér bele. Sajnos át került a nem fontos kategóriába:S.
S még ráadásul a dekorálásom is a béka feneke alatt van. Annyira utálom ezt. Annyira! Nagyon! Még annál is jobban! Szeretnék imádkozni érte, hogy nem panaszkodjak itt, hanem éljek a lehetőségekkel és csináljam ami belefér, a többit pedig tudjam elengedni.
Ezt hallgattam és rájöttem ismét, hogy Istennel élni , az életemmel Őt dicsőíteni a cél. Ne akarjak még 10 ember helyett tenni. :) Hát ennyi.
Most azt kérem itt Istentől, aki tarjta az életem, hogy segítsen szakdolgozatot írni és tudjak haladni a melóval a sulival a magánélettel. Mindezért Övé a dícséret!
Ezt három nappal ezelőtt írtam és azóta is fekszem. Kegyelem. Sokkal jobban vagyok hozzá kell tegyem, de nem gondoltam, hogy így ideköt az ágyamhoz ez a "ragaszkodok hozzád" vírus.
Azért is írok mert ez a négy nap csak pihenésre ment el, másra nem is tudtam koncentrálni és most egy olyan lehetetlen helyzeteben vagyok amilyenben nem is tudom voltam - e valaha. A szakdolgozat az romokban hever, az elmúlt hét regenerálódással ment el, a munka is sok, most is az e- naplót bütyköltem. Nem tudom. Nekem lehetetlen ennyi idő alatt megírni. Mégis megpróbálom és ha Isten is úgy akarja, akkor készen leszek. Ha nem akkor a jövőre, ezt azonban nem szeretném a terveink miatt.
Tervezünk és úgy érzem, hogy Isten most háttérbe szorult. :S Most pedig amikor itt e-naplózok és dicsőítést hallgatok közben, annyira régen éreztem már így a jelenlétét. Annyira hiányzott. Tegnap nem tudtam elmenni amikor itt volt a Budapet lelkész, mert nem terjesztettem a kóromat. Szeretnék teljesen felépülni és neki lendülni amit Isten bízott rám, és nem azt amit magamnak keresek feladatokat.
Kicsit tartok majd ha külön életünk lesz. Hogy fogom majd megszokni, hogy fogom, fogjuk kilalakítani a napi heti évi rendünket. Mostanában nem vagyok megelégedve sőt! Igaz, hogy sok minden van rajtam, de valahogy széthullanak a dolgok és nehéz összerakni. Rendszerezetebb szoktam lenni. Ja és másik dolog, azt is meg kellett érnem, hogy lentebb kell adni, ismét. Nem megyünk a scrabble versenyre. Sajnos. Pedig jó lett volna, viszont egyszerűen ekkora óraszám mellett és ennyi feladat mellett nem fér bele. Sajnos át került a nem fontos kategóriába:S.
S még ráadásul a dekorálásom is a béka feneke alatt van. Annyira utálom ezt. Annyira! Nagyon! Még annál is jobban! Szeretnék imádkozni érte, hogy nem panaszkodjak itt, hanem éljek a lehetőségekkel és csináljam ami belefér, a többit pedig tudjam elengedni.
Ezt hallgattam és rájöttem ismét, hogy Istennel élni , az életemmel Őt dicsőíteni a cél. Ne akarjak még 10 ember helyett tenni. :) Hát ennyi.
Most azt kérem itt Istentől, aki tarjta az életem, hogy segítsen szakdolgozatot írni és tudjak haladni a melóval a sulival a magánélettel. Mindezért Övé a dícséret!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése