A halvány remény...

Hála Istennek ma már sokkal jobban voltam az eddigieknél. Kevesebb köhögés kevesebb tüsszentés és kevesebb orrfujkálás. Ma haladtam a munkával is ami nagy szám az, hogy végre nekilendültem a szakdogának. Remélem, hogy ütemesen és gyorsan haladok vele. Ha Isten is úgy akarja. Kevés van még, de reménységem szerint holnap még ennyit hozzáírok és akkor már egy mennyiség. A héten jó lenne eljutni a feléig. Négy hetem van rá és ebből hároma fő meló még az átnézetés és ... szóval nem unatkozom. De hála hála hála és millió hála Istennek. Igaz ma nem kellett semmi másra az agyam csak erre, de nagyon hálás vagyok érte. Végre úgy már kezd körvonalazódni, hogy mi mire épül, mit miért választottam és a miértekre a választ Isten adja és ajda és adja.. az biztos, hogy a suliban semmi de semmi pluszt nem vallok a magaménak. Arra most nem marad időm.

Éjflél van és még a maradék scrabble- tábláimat gyorsan átnéztem. Van egy Joshua nevű egyén akivel egy szinten vagyunk, egyszer ő egyszer én győztem. Most pedig itt várom mert az utolsó négy betűje van és csak négy pont különbségünk van!!!!!!!!!! Na, de nem rak. Remélem nem elhagyott, hanem befejezi, azt is remélem, hogy .. na meglátjuk.
Ma reggelre a scrabble-l álmodtam, borzasztó volt! Álmomban is járt az agyam a szavakon:)