Nyár 2025

 Összefoglalva az eddigi fél évet: kegyelem. T. itt szundit mellettem, ( dolgozott az éjjel) nem sokára ebéd lesz és most itt a regenrálódás közepette igyekszem hasznosan tölteni az időt. S most ez tűnt a leghasznosabbnak ha írásban rendezem a gondolataimat. Mert ahogy mondják tudok gonodalatot olvasni, legalábbis az ennyémet. :) S az jó ha az ember tudja a saját gondolatait olvasni és azt rendbe rakni. 

Mik is foglalkoztatnak mostanság? Amit megfigyeltem az utóbbi években, hogy amennyire szerettem régen utazni és " világot látni" most már valahogy szeretek itthon is lenni. Szeretem rendbe rakni a dolgokat, szeretek előkészülni egyes időszakokra. Szeretem ha van időm arra, hogy amit megéljek, azt valóban feldolgozzam, ne csak átszaladjak rajta. 

Arra is rájöttem a mai nap és ezt pont a mai nap, hogy vannak olyan dolgok, olyan események, amik tetszenek és biztos szívesen kipróbáltam volna még 10 évvel ezelőtt, de ma már rájövök, hogy nem az én kaliberem semmilyen téren: sem lelkileg, sem fizikailag, de még ha költségeket nézem sem rám vannak szabva. Hogy kicsit konkértabb legyek említek egy példát: ma az instára tévedtem pár perc erejére: ( erről is ejtek egy pár szó lentebb) ahol valaki feltette, hogy volt Európa vagy a világ legmagasabb vasútvonalán. Nagyon tetszett. Svájcban van és kétszer is megnéztem a rövid bejegyzést, mert érdekes volt és említette, hogy 200 fontot fizetett érte. Volt jégbarlangban és jégszobrok és bla .. bla -- és körülötte rengeteg turista. Ilyen volt egy családanyuka bejegyzése is akik Ausztriában voltak egy wellness hotelben gyerekekkel és klassz dolgokat mutatott. 

A konklúzió mindent átértékelve nem vonz már annyira mint anno. Nem éri meg a befektett idő, erő, pénz, hogy egy kapjak egy élményt ami természetesen nagyon vonzó és csudajó, de sokkal több mindentől foszt mégis meg. Hozzáteszem, hogy ez a mostani állapotomhoz vonatkozik és a mostani dolgokhoz, lehet jövőre ott kötünk ki. :))) Na de T. szuszogását hallgatva itt és a műszakjait nézve már az éményfürdőnek is örülni fogok vagy Bp-nek is az idén:)) Mert az ősszel nem jutottunk el Szeged lett belőle anno. 

Az insta és az álom életről annyit, hogy eddig is mértékelle és most sem máskép és más szemmel nézem. Kicsit nagyon ideális videokat raknak fel, olyan mintha nem is azonos bolygón laknánk, mert teljesen másak a körülmények. Főleg mikor a takarítós és álomotthonokat mutatják. tyű... Na de vannak hasznos dolgok is, de vannak időtrabló bla bla ... szóval rájöttem ez nem az én világom, ahogy T. -nek említettem valamivel kapcsolatban: nem az én halmazom, és még egy ici pici metszete sem az életemnek. 

El is jutottam odáig, hogy elégedettnek lenni, hálát adni. ( ami barátném szerint nem mindgi jön be, és igaza van.) Azonban bölcsességet kérni Istentől hozzá és úgy élni, beosztani az időt amit kaptunk, beosztani azt amivel rendelkezel és elérni azokat a célokat amik elérhetőek és nem a távolban vannak csak mint egy délibáb. Nos.. itt tartok most. Tenni, de nem minden áron, pihenni, de nem eltunyulni. 

A nyár az már javában elhaladt és jó lenne még élvezni, töltődni, haladni a megfelelő tempóban. Természetesen ki nem maradhat belőle: Istennel.