Ember tervez ...

 Röviden csak annyit:  valóban Isten végez. Az elmúlt héten voltak terveim, ütemterveim, hogy mikor mit és még az ünnep előtt nem szaladni, de a kötelező köröket megtenni. Nos.. nem úgy alakult. Volt benne még egy nűansz ami felülírta a többit és máris a terv, a jól megalkotott, kigondolt és átgondolt terv, az másként lett kivitelezve. 

Ismét itt vagyok, azt tudom írni amit egy hete: T. elment dolgozni, nekem meg vannak  terveim, ( mosolygok) s csak azt tudom kérni, ne én Uram, hanem Te menj elől. Azon az úton vezess, amelyen járnom kell. Tyű... könnyű ezt pötyögni, de amikor azon az úton vezet, nem biztos, hogy kellemes és kényelmes és akadálymentes. Ilyenkor jön a pánik, hogy most mi lesz s még is Isten csendben halkan és szelíden megnyugtat és vezet. 

... az elmúlt héten varrtam s közben dicsőítést hallgattam, s ahogy haladtam darabról darabra, annyira éreztem az Ő jelenléltét, tudtam, hogy Vele együtt haladok, éreztem, hogy a kellő helyen, kellő időben teszem, amit tennem kell... s jó volt, hogy a helyemen haladtam. Szeretem az ilyen konkrét és közvetlen megtapasztalásokat Istennel. 

Most is amikor még be szeretném fejezni a továbbképzés beadandó dolgozatait és fogalmaznom kell és átnézni szeretném ugyanígy .. a helyén lenne minden karakter és minden enter. S a mai nap úgy ahogy van minden karaketerével, ahova lépek, amit teszek, amit mondok és amit beszélek, az az Isten enterével váljon teljessé. 

A terv tehát meg van, egész hétre, legyen meg az enter az Isten végzése. Ámen