Előre számlálás

Hazaértünk. Szinte úgy tűnik nem is velünk történtek a dolgok, hanem mással. Hála. 

Tegnap kicsit zúgolódtam, mert a képeket megkaptuk és csak belenéztem, 

de egyáltalán nem voltam megelégedve! Ennyit rólam. 

Az időeltolódás miatt még mindig nem tudunk aludni, egyikünk sem. Nehéz. 

Ráadásul holnap lesz az életem utolsó vizsgája amire egyetlen egy részecském sem kívánkozik, tanulni nem tudtam és nem is volt rá hajlandóságom. Szörnyű. S nem is izgat, ez benne a legborzasztóbb, annyi minden élmény ért az utóbbi két hónapban, hogy erre már nem maradt semmi de semmi, de semmi erőm. 

Így kezdek neki a mai napnak és így haladok a végéig, holnap pedig csak elmegyek. Ez már nem tőlem függ, mi lesz ott. 

Folyt. köv.