Augusztus 1. már csak 10 nap
Még mindig rendkívüli a hőség, bár ma legalább felhők úszkálnak az égen. Élvezem a nyugalmat egy kávé társaságában. Sok lenne a teendő, helyette töltődöm. Ja és ritka pillanatok egyikét élem, sehol senki, csak a teendők a legyek és egy remek kávé. Nem tudom, hogy honnan száguldozott be ennyi légy, de mindenesetre nem sok jövőjük maradt már..
Az asztalra nézek és eszembe jut a kacsa formájú sótartóról mama. Milyen jó lenne, ha a 10 nap múlva ő is jelen lenne. Mindig azon a helyen ült ha itt ebédelt vasárnaponként, ahol most a lábam pihentetem, hogy kényelmes legyen a laptopon pötyögnöm. Hm. Ha most itt lenne, olyan jó lenne, megmutatnám az összes esküvői kütyüt és az összes új növényt, amik ....
Felemelem a kávés bögrém és persze az az ige ugrik a szemem elé rajta: "Istennél semmi nem lehetetlen." Lk. 1:23 S tudom, ha fizikailag nincs is itt, ő is részese lesz ennek az eseménynek, amit ő is annyira várt.
Szerda van, a kedvenc napom. Mára nincs kötelező program. Reggel futottam, s hogy hazaértem elolvastam a nőklapjából legalább három négy cikket. Csoda. Sosincs ennyi időm se türelmem hozzá. Van benne egy cikk a mai számban, a sisu-ról. S így az utolsó független hetemen, ki is néztem egy könyvet, amit szeretnék elolvasni. A lényege, hogy nem feladni és nem mindig a könnyebb a jobb és célravezetőbb. Ez nekem kicsit furán hangzik, de mégis .. majd idézgetek.
Harangoznak, ideje ténykednem. Első a "légymentes" terület elérése. :)
Az asztalra nézek és eszembe jut a kacsa formájú sótartóról mama. Milyen jó lenne, ha a 10 nap múlva ő is jelen lenne. Mindig azon a helyen ült ha itt ebédelt vasárnaponként, ahol most a lábam pihentetem, hogy kényelmes legyen a laptopon pötyögnöm. Hm. Ha most itt lenne, olyan jó lenne, megmutatnám az összes esküvői kütyüt és az összes új növényt, amik ....
Felemelem a kávés bögrém és persze az az ige ugrik a szemem elé rajta: "Istennél semmi nem lehetetlen." Lk. 1:23 S tudom, ha fizikailag nincs is itt, ő is részese lesz ennek az eseménynek, amit ő is annyira várt.
Szerda van, a kedvenc napom. Mára nincs kötelező program. Reggel futottam, s hogy hazaértem elolvastam a nőklapjából legalább három négy cikket. Csoda. Sosincs ennyi időm se türelmem hozzá. Van benne egy cikk a mai számban, a sisu-ról. S így az utolsó független hetemen, ki is néztem egy könyvet, amit szeretnék elolvasni. A lényege, hogy nem feladni és nem mindig a könnyebb a jobb és célravezetőbb. Ez nekem kicsit furán hangzik, de mégis .. majd idézgetek.
Harangoznak, ideje ténykednem. Első a "légymentes" terület elérése. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése