Nyugalom... ismét hazafelé
Szombat, már alig pár nap a szakdoga leadásáig, és hazafelé tartok a missziológia óráról. Anna Marie ismét jó órát tartott. Haladtunk, munkáltatott minket. Idefelé elolvastam az adott részt mára úgy,hogy fogalmam sem volt, hogy meddig kell. Nem volt időm a tematikát megnézni, nem volt időm bütykölni és mégis Isten elvégezte, pont akkor és pont addig, bár hozzá kell tegyem hogy elég kellemetlen utam volt az elején.
Nos a komfort zóna az működik erősen. Hajnalban átszálltam a bp-i járatra és ilyenkor üres a kocsi egészen Db-ig. most azonban nem tudom, de három eléggé nehéz körülmények közt élő ember telepedett a mellettem lévő négyesbe és ráadásul az egyik áttelepedett hozzám és beszélgetni kezdett, hogy ismer látásból. A szaga ami terjengett az iszonyatosan kellemetlen volt, talán Lázárnak lehetett ilyen szaga, amikor feltámadt. Nos, csak mondta a magáét, én írtam a bibliaolvasó naplót. .. végül kiderült, hogy jár gyülekezetbe, amit én nem ismerek, s végül nem bírtam tovább mikor bealudt otthagytam. Még napközben is éreztem azt az orrfacsaró szagot. S hozzá kell tegyem, hogy pont a könyv amit olvasni kellett mára, a Mindenkinek Mindenévé lenni. Én meg egy ilyet nem tudok elviselni. Nem ment.
A könyvet ajánlani tudom: Lingelfeln: Mindenkinek Mindene - Modellekről szól, olyan modellekről ami nem csak a misszióról szól hanem magáról arról, hogy éled meg a kultúrádat a saját hazádban a saját korodban és életedben. Tudatában vagy - e a kultúrád, a személyes mindennapi életednek a jegyeinek, vagy elmégy emberek mellett, és amikor jön esetleg egy adott szituáció amit meg kell oldanod, akkor kétségbeesel? Holott annyi minden áthidalható lenne ha tudnánk a mögöttes dolgot, hogy mit miért tesz a másik... s mit miért teszek én.. ránk szerintem keresztényekre tipikusan jellemző a kulturális elfogultság, amikor igenis megmondjuk a tutit, hogyan kell viselkedni, mit kell mondani, felvenni és mikor... aztán az előítélet gyártás sem áll távol, a más vélemény elfogadása pedig egészen jó messze, más országban legyen, de nehogy már nekem kompromisszumot kelljen kötnöm.
Nos ennyi minden jutott az eszembe, és egyre csak jönnek és jönnek körülöttem.
Hálás vagyok ezért a kis gépért, hálás vagyok a mai napért, azért hogy Isten ismét rávilágított, hogy nem ám a másikban van csak a hiba.
Szakdoga, Misszió és ezek a mostani program. Ja és még valami beszéltem a tanárral a szakdogával kapcsolatban, azt mondta, ha nem reagált azt jelenti, hogy minden rendben. No comment:)))
Ennyi.
Ja és egy kis scrabble
:) Hála
Nos a komfort zóna az működik erősen. Hajnalban átszálltam a bp-i járatra és ilyenkor üres a kocsi egészen Db-ig. most azonban nem tudom, de három eléggé nehéz körülmények közt élő ember telepedett a mellettem lévő négyesbe és ráadásul az egyik áttelepedett hozzám és beszélgetni kezdett, hogy ismer látásból. A szaga ami terjengett az iszonyatosan kellemetlen volt, talán Lázárnak lehetett ilyen szaga, amikor feltámadt. Nos, csak mondta a magáét, én írtam a bibliaolvasó naplót. .. végül kiderült, hogy jár gyülekezetbe, amit én nem ismerek, s végül nem bírtam tovább mikor bealudt otthagytam. Még napközben is éreztem azt az orrfacsaró szagot. S hozzá kell tegyem, hogy pont a könyv amit olvasni kellett mára, a Mindenkinek Mindenévé lenni. Én meg egy ilyet nem tudok elviselni. Nem ment.
A könyvet ajánlani tudom: Lingelfeln: Mindenkinek Mindene - Modellekről szól, olyan modellekről ami nem csak a misszióról szól hanem magáról arról, hogy éled meg a kultúrádat a saját hazádban a saját korodban és életedben. Tudatában vagy - e a kultúrád, a személyes mindennapi életednek a jegyeinek, vagy elmégy emberek mellett, és amikor jön esetleg egy adott szituáció amit meg kell oldanod, akkor kétségbeesel? Holott annyi minden áthidalható lenne ha tudnánk a mögöttes dolgot, hogy mit miért tesz a másik... s mit miért teszek én.. ránk szerintem keresztényekre tipikusan jellemző a kulturális elfogultság, amikor igenis megmondjuk a tutit, hogyan kell viselkedni, mit kell mondani, felvenni és mikor... aztán az előítélet gyártás sem áll távol, a más vélemény elfogadása pedig egészen jó messze, más országban legyen, de nehogy már nekem kompromisszumot kelljen kötnöm.
Nos ennyi minden jutott az eszembe, és egyre csak jönnek és jönnek körülöttem.
Hálás vagyok ezért a kis gépért, hálás vagyok a mai napért, azért hogy Isten ismét rávilágított, hogy nem ám a másikban van csak a hiba.
Szakdoga, Misszió és ezek a mostani program. Ja és még valami beszéltem a tanárral a szakdogával kapcsolatban, azt mondta, ha nem reagált azt jelenti, hogy minden rendben. No comment:)))
Ennyi.
Ja és egy kis scrabble
:) Hála
Megjegyzések
Megjegyzés küldése