Pakolás a köbön ...

... már 2. napja pakolok a festés után. Mondta is a magáét a család itthon maradt része, mikor festettek, hogy lehet ennyi lomom? Sajnos én is rájöttem, hogy sok! Évről évre szelektálok, kiszelektálok mégis évről évre úgy tűnik, hogy több! 

Arra jöttem rá, hogy bármit beszerzek arról gondoskodnom kell. Amikor Hannoverben voltunk tavasszal emlékszem volt egy kiállítás, amire betértünk. Német nyelv híján nem sokat értettem belőle, a biológia lábnyom fogalma azonban érthető volt. Mekkora lábnyomot hagysz magad után a földön. S ha belegondolok, csak egy túrórudi megvásárlásával már szemetet termelek. :S 

Most, hogy itt pakolok és pakolok ezen agyalok: nincs szükségem ennyi mindenre. Tárolom, melegítem télen a fűtéssel és hozzá sem nyúlok éveken keresztül, csak amikor takarítani vagy pakolni kell. Nincs értelme. 

Sajnos most nincs időm egy stratégiára felépíteni, de ha hazajövök a táborból, erősen el kell gondolkodnom, hogy hova passzoljam el a dolgokat, ami valakinek hasznos lehet. Már a könyvtárnak is nyitottam egy szatyort, hogy beviszem, hátha valakinek hasznos lehet. 

Kb. fél úton vagyok, kb. :) 

Azt kell írjam, hogy meg kell tanulnom nem ragaszkodni a dolgokhoz valamint egyúttal megbecsülni a dolgokat. Ez az ami a részemről nem egy egyszerű eset. Már csak egy kérdés marad: továbblépek és megválok dolgoktól vagy hagyom, hogy újabb évek teljenek így, hogy "jó lesz még valamire". 

Egy nüansz: találtam régi leveleket. 7-8 évvel ezelőttieket és kicsit gondoltam nosztalgiázom, de lehet kidobom őket! ÁÁÁÁ! Ide fajult a helyzet. Van ami felzaklatna szerintem vagyis nincs rá hangulatom, hogy újból felidézzem őket. Az az érdekessége, hogy a másik fele, az valaki másnál lapulnak, vagy már ők is kidobták őket. Azt csak Isten tudja. Milyen érdekes.. és még valami: megtaláltam ősrégi bankszámla kivonatokat, ami tartalmazza a pénzforgalmat. Érdekes volt látni, hogy akkor mennyire másképp éltem mint, most. Az villant be, ha ez így megmarad s látom rajta, mit mikor vettem, hogyne maradna meg minden szó amit kiejtünk, megmarad Istennél. Ő nem felejti el,nem évül el. Megfontolandó. Akárcsak az itt való írás ...