Bizalom, hit, remény,

Ezt az éneket tegnap találtam. Toplistás lett. Első helyen, azóta többször hallgattam s érzem, hogy Isten jelen van. :) 

"Az aki benned bízik, soha meg nem szégyenül.. " S valóban így van. 

Eltelt egy hét a búcsú óta s ma voltam először a MET-ben hosszú hetek után. Nem a helyemen ültem, mert csendes nap volt és tömeg volt. Nagyon nehezen mentem el. Mikor leszálltam a buszról és közeledtem, mindig láttam már ha Ibolya néni kocsija ott volt és nyugtáztam, hogy ő is itt van, lehet beszélünk. Mindig ima közben érkezem és utána mindig szeretettel üdvözölt. Most nem mentem be az ima alkalomra. Nem akartam, hogy ne halljam az imáit, amik rövidek voltak, de mindig Isten lelkével átitatva. Tudom, hogy nem szabad így ragaszkodni, de mégis volt benne valami, valami szál, ami úgyanahhoz az Istenhez kötötte, akit én is annyira szeretek. 

Az elmúlt héten volt időm végig gondolni, hogy mikor is találkoztunk mit is beszéltünk. Nem sokszor találkoztunk, de nekem mindig tartalmas beszélgetések születtek és persze imádkoztunk együtt. Emlékszem, hogy év végén vizsgaidőszak volt, tanulnom kellett volna, emlékszem, hogy bementem még női körre, ahol mellettem ült és értem imádkozott, mert körbe ültünk és a mellettünk ülőért imádkoztunk. Emlékszem, utolsó biblia órán ahova szintén Isten cipelt el, kivitt az állomásra és kiszállt megölelni. 

Azt írtam az utolsó levelemben, hogy reménység szerint találkozunk és reménység szerint már a mennyben találkozunk. Ő már biztosan ott van és én is igyekszem, hűen kitartani, hogy készen álljak ama napra. 

Hiányzott a mai napból. 

Kipityeregtem magam megint. Még egy darabig szerintem ez lesz. Elengedtem, tudom, hogy áldásos lesz a kedd is a búcsú tőle végleg. Tudom, de ettől még mindig hiányozni fog.... 

A többi dologról nem írok. Azok mellékesek most, vannak imatémák, bőven vannak. Emberek és ügyek. 

Reggel futni fogok Istennel, futni és imádkozni ...