Kedvesség...

.. hétfő van. Nem a kedvesség napja általában:) Ma azonban a nap harmadik harmadában, igyekeztem megélni, hogy szép napot kívánjak elköszönéskor, néha mosolyogjak és legyek kedves a másikhoz, ha ismerem, ha nem. Továbbá feltűnt, hogy nem igazán kérünk elnézést itthon, ha valaki mondjuk véletlen csinál valami olyat, vagy csak úgy egyáltalán el szeretne menni a másik mellett és hely kell hozzá. Kicsit olyannak érzem ezt, mint a fűszerek az ételből hiányoznának, akkor végeredményben mi teszi ízessé az ételt, azaz a napomat, az életemet?
Tehát kedvesebbnek és figyelmesebbnek kell lennem. Hogy ne csak magával legyen elfoglalva az ember.

Ma beugrottam a könyvtárba, - ez szó szerint is lehetne érteni akár :) - hogy néhány könyvet keressek a dogámhoz. Nem volt úgy igazából semmi. Erre most megemlítem Sz. Katának és küld át linkeket. Nagyon örültem :)
Továbbá este beugrottunk egy - két dolgot venni az egyik boltba, ahol kint állt egy ff akinek a kezében az alábbi tábla volt: éhes vagyok. Nem tudom a "szövegkörnyezetet", viszont az összes cuccunk akezunkben volt amit vettünk és megkérdeztem J- t  hogy odaadhatom a felvágottat amit ő választott. A kezébe nyomtam. Hazaérve egy egész doboz házi tojást kaptam Istentol cserébe.
Bár nem azért adja az ember, de mindig visszakapja valahonnan.

Még a kedvesség mellett eldöntöttem, hogy többet kellene figyelnem, hogy mosolyogjak. Hát lehet ezt így? Janikovszky Éva : Mosolyogni tessék c. könyv jutott eszembe. :) Hát lehet ezt felszólításra tenni, mégha magamat is szólítom fel?:) NEM belülről kellene fakadni? Az egész napi csőrmesteri foglalkozásom miatt, néha már elfelejtem, hogy nem csak ez létezik.

Egész sor gondolat érlődött itt meg bennem a sok napi teendő között, azonban vége mára.. folyt köv. talán holnap ..