Holtpont ismét ..

Kicsit soknak tűnik, hogy ismét egy holtponthoz érkeztem. Azt csak Isten tudja és én, hogy miért.

Februárban lemetszettem az orchideákat és átültettem őket, most már szép nagyok a hajtásaik és ha nem is együtemben kezdték el hozni őket, mégis valamelyik már ontja a bimbókat és nem sokára kibomlanak az első szirmok. Ha időm engedi elhúzom a függönyt és megnéztem, hogy mi a változás, hoz - e új hajtást, a léggyökerek feléledtek- e, van - e új levélkéje. Nem emlékszem melyiket kitől kaptuk, egy van azonban amit anno kb. hét éve vagy talán több, még egy osztálytól kaptam és emlékszem, hogy gyönyörű fehér virágokat hozott. Most ő is életre kelt és hozott egy apró hajtást, ami vékonynak tűnik és kíváncsi vagyok mit fog produkálni. Szeretem mikor így a semmiből előbújik egy növény. Egy hajtást sem én határozom meg, hogy hol bukkanjon elő, nem tudom meghatározni a számukat sem, a színűket, sem. Amit én teszek az a gondozás, az ültetés, locsolás, metszés, a karók áthelyezése, csipeszelése a hajtásoknak. S várni a végeredményt, várni és csodálni és örömet lelni benne. 

Valahogy így vagyok most a dolgaimmal is. Teszem a dolgom és úgy érzem magam, mint az orchideáim ültetés után. Vannak területek, amelyek növekednek vannak dolgok amik még nem bukkantak elő, vannak dolgok amik már virágoznak. 

Ilyen hajtás a fősuli is, növekszik, közben csipeszelem. Most is azért ülök itt május elsején, amikor valami "jobbat" is csinálhatnék, mert megint dolgozatot írok. Leírni is vicces:DD Hát még megírni:) Ha valaki ezt elmeséli nekem egy éve, hogy ma miről olvasok s fogalmazok, biztos nem jelentkezem:))) 

Szombaton imádkoztunk az órák után és tudom, hogy nem szép dolog, de megfigyeltem magamon és máson is, hogy hajlamosak vagyunk a feladatok súllyát nézni és nem azt, hogy mi a célja Istennek vele az életünkben. Az ima főleg a tanulásról szólt. Viszont, azért tanulok, hogy... na mindegy.. azért még valami, csak le jegyzetelem: amikor Schweitzert választottam, az "úgy jött". NEM volt időm variálni, nem volt időm választani utána nézni, Isten adta, és jó választás volt. :) Még egyszer le kell írnom: sokat profitáltam belőle. Nos, volt akinek szintén jó választása volt, akiből készítette a beszámolót, viszont a tanár nő nem preferálta. Sok munkája volt benne és tudtam, hogy Neki ezt adta Isten, nekem mást. Kicsit kellemetlenül is éreztem magam. Na mindegy.. Valójában ismét arra jöttem rá, hogy azét bennünk van a teljesítmény kényszer. Hmmm... önmagunktól ilyenek vagyunk. :S

Szeretném továbbra is úgy csinálni a dolgokat, mint aki azért teszi, mert kapta és kell az elszántság, kell a 'passion', kellenek a célok, de nem minden áron. Ismét tanultam, ismét lett egy 'szellemi hajtásom'. 

Még valami: elég kevesen voltunk az órán, mivel vissza adták, a sok feladat miatt, összesen 3+1 fő. Hárman akik felvették plusz egy érdeklődő. Igaz, hogy három könyvet kellett elolvasni és még többet, de azt hiszem, hogy Isten az aki segít. Elhangzott, hogy nem a mennyiség számít, már a létszámnál. Azt is megemlítette a tanár nő, hogy a minőségből lesz a mennyiség:) Szeretném, ha ez valóban így lenne majd nálam is.. 

Jó lenne így haladni ma a dogmatikával. :) Futni is jó lenne, már az idő intervallum meg van:) 

Még szerintem írni fogok....