5. nap

Vasárnap van. Egy kicsit szaladgálós volt a hétvége s forgalmas: tegnap fősuli és iskola bál. Ma gyülekezet.

Reggel rápillantottam a vonatinfora és láttam, hogy még el sem indult, pedig már rég az én állomásom közelében kellett volna lennie. Így is volt kiértem az állomásra és közölték, hogy sajnos kiugrott valaki a vonatból és ezért nem tudják indítani. Nem tudtam mit tegyek. 8:45 és puccba vágtam magam, hazaértünk és visszaöltöztem,... stb. Végül adtam még egy esélyt imádkoztam, hogy ha még tízre beérek vele, akkor bemegyek: úrvacsora volt.
 Így lett, végül jött és beértem, a többi az a "szokásos': minden időben jött és ment és kicsit elkéstem de beértem még az igeolvasásra és hírdetésre az úrvacsorára.

az ige: a Márk 11:1-11 - Jézus bevonul Jeruzsálembe, két tanítványt előre küld a szamárcsikóért. Annyira jó volt, mintha magamat hallottam volna, a kifogásaimmal, amikor nem értem Isten mit akar egyes esetekben és értetlenkedek, pedig csak engedelmeskedni kell és ennyi.
Megjegyzem ma sem történt semmi.

Várom Isten mit rejt el a böjt ideje alatt. Várom, hiszem, nem szégyenít meg, hanem csodálatosan kibontakoztatja. Erről jut eszembe egy nagyon aranyos sztori, Igaz nem az enyém, de olyan jót nevettünk tegnap mikor B. elmesélte a fősulin. A "kánaáni" nyelvről volt szó, hogy mi keresztények sokszor mások számára érthetetlenül fogalmazunk. B. elmondta, hogy amikor részt vett egy csendes héten ott hogyan fogadta be a szívébe az Úr Jézust és nagyon kemény okkult dolgoktól kellett megszabadulnia. Amikor ez történt a hét közepe volt és a hétvégén mondták, hogy "morzsaszedegetés lesz". Ő ezt olyan komolyan vette, hogy bár morgott érte, de valóban megtette. Minden nap összegyűjtögette a morzsát evés után egy neylon zacskóba tette. Amikor eljött a hétvége és meghallotta az első bizonyságtételt, ami arról szólt, hogy hogyan szólt a héten Isten az illetőhöz, akkor döbbent rá, hogy nem is az ételmorzsákra gondoltak. Elmesélte, hogy azt sem tudta, hogy hogy dobja ki a morzsás csomagját:))))) sokkal jobban el tudta mondani, nagyon tanulságos volt. Szeretem amikor elmond egy-két történetet...

Azt hiszem itt a vége.. kegyelem és hála, hála a tegnapi napért a hétért a böjtért és minden egyes percért...