Zimankó...

November közepe és tél. Nagy csizma sapka sál és kesztyű, ismét torna és két nadrág, hogy ne fázzak a cangán. A szívemben csak hála hála és hála... pedig napközben még nem tudtam, hogy így fogom zárnia  napot. Tegnap teljes meló 110 százalék, és egy kis mozgást estére, aminek annyira örültem, mint amikor hosszú benntartózkodás után újra szabad levegőre kerül az ember. 

Kint már mínusz van, láttam a kijelzőn ahogy hazafelé tartottam. Most pedig még így este tíz felé, betértem ide, hogy hálát adjak: - a munka, a feladatok tömkelegéért, amit néha úgy érzem, hogy nem ér véget, szinte végtelen, ahány kis gondolat jellel megjelölök egy - egy feladatot, mintha újabb és újabb keletkezne és nem fogyna el :) osztódnak. 

Ma azonban Isten másképp vezetett: délután bejutottam a városba, hamarabb, mint máskor és ahogy intéztem az ügyemet, betértem a templomba. Nagy csend, és nyugalom. A zebránál már előtte míg vártam úgy éreztem utol kell érnie a lelkemnek magamat. Ezért bevágódtam leültem a helyemre és egyszerűen csak figyeltem mit is kapok Istentől a csendben.

Másokat kaptam. Elővettem az imafüzetem és végig olvastam, közben imádkoztam és kiegészítettem. Kiegészítettem a barátném családjával is, akikre jól emlékeztem, hogy már valahol szerepeltek a listámon:) Az ima falamon szerepeltek már, de ide is bekerültek. Kicsit fáradt is voltam, hogy kávé nélkül a vérnyomásom üthette meg az átlagot, így ücsörögve imádkozva és lelkileg utolérve magam elintéztem egy- két dolgot. Mindig csodálkozom Istenen, hogy tud apró részeltekre figyelni. 

Példának okáért beugrottam a Müllerbe a szokásos gyertyáért az étkezéshez és kicsit még kóvályogtam amikor szétnéztem az egészséges részlegen, mert holnap kóstoló a suliban és valamit szerettem volna mit. De mit? Édeset nem nagyon akartam, gondoltam egy kiflire, mikor megláttam a tökmagot. Kicsit tökmag ára is volt, hezitáltam is, mégis csak eljutottam a pénztárig és itthon elő is kaptam. Kerestem a kifli receptet, mikor megláttam a tökmagvas egyszerű kenyeret, amit csak össze kell állítani és mehet be a sütőbe. Isten már ott tudta, hogy a vágyam teljesül, viszek is és egyszerű is lett. Még sül, hiszem, hogy meghallgatja a kérésem és klassz lesz, ízleni fog. 

Időben még kicsit vissza térek fél öt környékére, mikor is beültem a kávézómba, hogy készüljek, holnap Biblia órára és a vasárnapi gyermekórára is. Egy picit többen voltak, mint a szokásos vasárnap délelőtt, jobban bele kellett merülnöm amit olvastam, de sikerült. Ittam egy koffeinmentes helyett, gyenge kapucsínót, mert épp nem volt koffeinmentes. Kedves volt a kiszolgáló, hogy felajánlotta, hogy gyengébbre készíti. Egyszerűen ezek apró dolgok, de mindez kegyelem. Kegyelem, ahogy Isten összeállította a holnapi estét is. 

A biblia óra, amiért pedig ma bementem azt írnom sem kell: fenomenális volt. Már nagyon, nagyon hiányzott! A fősuli miatt sajnos kihagytam az ősszel, de most, hogy a Kolossé-t vettük. Szeretem, ahogy a lelkész a háttérinfókat elénk tárja, majd a kiválasztott részt kivesézzük. Nem sokat szólok, hozzá, de Isten annál inkább többet mond nekem. A kolossé 3- ból vettük a nő és ff feladatát. A nőnek engedelmeskedni kell a férjének, a férfinak pedig szeretnie a feleségét. Jó volt ezt így átbeszélni, hogy ez nem egyoldalú, hanem kettőn áll a vásár. Mennyivel inkább könnyebb úgy engedelmeskedni, hogy valaki szeret, és mennyivel inkább jobb szeretni is hogy valaki engedelmes. 

A gyermekóra vasárnap Izsák és Rebeka történetéről fog szólni. Ezt is sikerült többször elolvasnom mostanra és leírni mit is üzen Isten, mire is akarja használni. Jó, hogy Ábrahámmal foglalkoztam a héten, jó hogy Isten arra tanít, hogy az ígéret amit Ő ígért, az megáll. Ábrahámnak 5x bíztatatta és ígérte meg, hogy övé lesz a föld, és utóddal fogja ellátni. Nehéz lehetett várnia. Várni sosem könnyű, főleg ha meg is ígérnek valamit és nem úgy állnak a körülmények. 

A kenyerem már majdnem kész és holnap ismét szép nap lesz:) Zimankós és örömteljes:)