Vasárnap után hétfő

Vasárnap

A bizonytalanság mindennél rosszabb. Van amikor tudod, hogy igen vagy nem, győzöl vagy vesztesz, de amikor bizonytalanság van .. nehéz. Viszont pont most, (hiszem nem véletlen) kaptam egy könyvet: Joyce Meyertől a Fel a fejjel címmel. A reményről ír benne. Remény, kell, hogy legyen remény. Nekem egyedül Isten a reményem. Senki és semmi nincs csak Isten.

Ma hosszú idő után, nem kis áron, de újra böjtre indított. 11 körül eléggé korgott is a gyomrom a gyülekezeti csendes napon. Kicsit volt csak hangos:) Na mindegy  a lényeg felajánlottam, a tesóm, a fiát H-t, M- t és az egész szeptember elsejét. Továbbá felajánlottam a társam is, felajánlani valakit akit tudod,hogy Isten megígér, és még nincs. Nehéz. 

Hétfő

Ma már pedig elkezdődött a meló. Semmi extra, de azért szednem kellett a lábam, hogy kilencre beérjek. Minden majdnem úgy ment ahogy a karikacsapása. Azonban a drága fogadott tesóm pont olyan tanárokat fogott ki az évfolyamon az osztályában, hogy ... ezért mondtam cseréljünk, tudom mit érzett mert már én is voltam hasonló helyzetben. Azonban hajthatatlan volt. :SS Annyira sajnáltam. Aztán megvetettük még az élet dolgait mikor végeztünk, most pedig elkezdődött, készülök:) 

Nem mondom, hogy nagyon lelkes vagyok, azért mégis jó. Jó az új kezdet. Pedig azt csak Isten tudja meg én, hogy min megy a családom keresztül. :) Azonban, ahogy trappoltam haza, az jutott eszembe, hogy fogok visszaemlékezni ezekre az időkre majd öt év  múlva: Isten ezen is keresztül vezetett, megsegített, az ő útmutatása szerint engedelmeskedtünk neki. 

"Legyen meg az Ő akarata." Ez a kérésem. Csak az Övé. 

Most neki kezdek még szeretnék visszatérni. Szeretném azt írni, hogy Istennek semmi nem lehetetlen.