szombati tesz - vesz hangulat és a csend, amelyben a halk és szelíd hang hallatszott...

Különleges ez a mai nap? ketten Istennel, nincs beszélgetés nincs hozzászólás máshoz. Reggel kicsit tovább tartott a felkelés, azonban tovább tartott a csendesség is Istennel. Mint mindig most is eldöntöttem, már körülbelül, hogy fog zajlani a nap, kicsit rámolás, még a lemaradtak bevásárlása és majdnem elfelejtettem, hogy három hét után sikerült a manikűrt is megejteni, igaz ... elkezdtem mindent és lenne még két nap mit csinálnom, mégis többet töltöttem csendben.. meghallgattam a kvint- től a mindig csendben szól hozzád az Úr. Többet elmélkedtem mi is lesz a jövőben és letelt az egy év amit vártam és és és és ... pff. 

Visszakanyarodva a tegnapi napra, a satrafákkal igazán klassz napunk volt. Gyerekhéten voltunk a másik településen és Isten ismét kirendelt mindent. Az autót a sofőröket, a jó időt, hogy mindenkit megőrzött és kirendelte a segítőket is. Fantasztikus két napot töltöttem a két satrafával és azt hiszem, ez is kegyelem. Egy kis szösszenet azért, akad itt is, mert kifestették a héten a körmüket alkoholos fekete filccel és próbáltam eltüntetni, de annyira jól sikerült a kreációjuk, hogy nem lehetett teljesen eltüntetni. E- nek igazi dinoszaurus körmei lettek. A pedig nagyon elégedett volt a munkájukkal:D. 

Végül is csak J. maradt le a manikűrről mert aludt. :) Satrafa anyu nem igazán unatkozik mellettük:))

A többiek kicsit kikapcsolódnak a családból, az egyik fele itt- a másik ott, így rám bízták még az ötven napos csibét is az önitatóval együtt. Kicsit féltették is őket :DDD Megértem én és nem sértődtem meg mert már az első próbánál elbaltáztam a felöntést és újra kellett mindent csinálni. Viszont minden csirke "megúszta". :) Most várom az esőt, hogy a locsolást így kihagytam. Illés is kérte és kapott:) 

 A húsleves projektem nem igazán lett 10 pont, de minden van benne ami kell, természetesen a sót kihagytam. Kicsit nehéz megszoknom, hogy ne felejtsem ki a sót, a sütiből pedig a cukrot. Pedig nem szándékos:) Így holnapra már majdnem kész a kaja, mert végre bejutok a MET-be. Legalábbis szeretnék. Egy hónapja nem voltam. Hiányzik, pedig nincs senki aki miatt odajárok, egyedül csak Isten. Mégis amikor belépek, amikor utána kávézok mégis nemcsak érzem, hanem tudom, hogy jelen van. Amikor csütörtökön készítettem a sütit a pénteki napra, olyan "lelki szomjúságot" éreztem.... éreztem, hogy mostanában, amikor nem tudtam eljutni a biblia órára vagy az alkalmakra, kevés a csendesség, kevés a főzés és torna alatti igehallgatás. Holnap az egész nap így ennek jegyében terveződik..este pedig még a satrafákat látogatom meg. 

Látszik, hogy nem igazán beszélgettem ma senkivel nem volt olasz feeling sem a házban mert éppen, hogy beugrottak és már ugrottak is tovább. 

Még valami: Isten az alábbi témával szembesített: 

Minden Istené (3)
„Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura.” (Haggeus 2:8)

Isten azért akar anyagi javakkal megáldani, hogy áldássá légy az ő munkájában. De néhányunknak azért nem ad több pénzt, mert tudja, hogy nem vagyunk elég érettek a kezeléséhez. Ha megadná, az csak romlásunkra lenne. Azoknak pedig, akikre pénzt bíz, ezt mondja: „A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal” (1Timóteus 6:18). Igazából semmi sem a tiéd, te csupán gondnok vagy. „Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura.” Az igazság az, hogy sosem lesz meg az anyagi biztonságod, amíg nem vagy kész igent mondani Istennek bármiben, amit kér tőled, tudva, hogy ő mindig gondoskodni fog rólad. Mindig!

„Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.”(Zsoltárok 49:17–21). 
Isten, aki a tulajdonosa mindennek, azért ad nekünk dolgokat, hogy: 
1) élvezzük azokat; 
2) hogy befektessük azokat Isten terveinek megvalósításába itt e földön. 
Ha ilyen a hozzáállásunk, akkor félelem helyett Istenbe vetett hitben élhetünk.