Pánikra semmi ok...

Ma voltam egy csendes napon a MET-ben. Érdekes volt: nem jöttek el, akik ígérték, hogy szolgálnak. Mivel kevesen voltunk, a lelkész, aki sajnos beteg is jól "megdorgált" bennünket, hogy sokkal aktívabbaknak kellene lennünk, hogy miért nincsenek itt emberek? Hogy hol vannak az üres székekből és miért is vagyunk itt? Hogy akarunk mi ébredést??? Kiosztott egy lapot, hogy mi is kellene jellemző legyen arra aki ebbe a csoportba szeretne tartozni és hogy így nem fognak megtérni az emberek ahogyan mi csináljuk és .. és... csak pislogtam és pislogtam és pislogtam és nem tértem magamhoz. Feltettem a kérdést: mit keresek én itt???? Valószínűleg ezért nincsenek itt a többiek mert már ők átélték azt, amit mit! Borzasztó érzés volt ezt hallani egy megtért és anno komoly hívőtől!!!!!! Kevesen voltunk abból is közben szivárogtak el páran. Azonban, mivel nem volt vendég szolgáló, a helyi gyülekezet tagja szolgált a pásztorok történetét, amikor megkapták a jó hírt és elvitték másoknak. Mi visszük a jó hírt? Teszek bizonyságot? Ha nem mondom el a jó hírt, ha nem teszek bizonyságot az is lopásnak számít!!!!!!!!!!!!!!!! 

Végül csütörtökön meglátogattuk J. bácsit a kórházban. Hihetetlen volt. Nem ismert meg. Sosem találkoztam még ilyen emberrel akit jól ismerek és egyik napról a másikra történik vele valami és nem tud hova tenni az emlékezetében. Borzasztó érzés lehet a családjának is, hogy mennyi mindenre nem emlékszik. Néha előjönnek emlékképek, "érti" ami történik vele, beszél is szavakat tőmondatokat, viszont sokszor nem tudja kifejezni magát. Azonban nevet, tud nevetni és viccelődni:) még így ilyen állapotban is! Imádkoztam érte mielőtt eljöttem, Isten mindenható és tudom, hogy csakis az Ő kegyelme, hogy ilyen állapotban van, mert ettől sokkal rosszabb volt. Lám eddig tart az emberi "bölcsesség", még mindig konzultálnak legyen - e műtétje vagy nem. A felesége olyan szeretettel vette körbe, hogy azt "tanítani is lehetne" akár, ha a szeretetet lehetne tanítani:S. Azt viszont nagyon jól tudjuk, hogy tanítani nem, csak átadni lehet, csak legyen fogadója. Jézus Krisztus is ingyen bérmentve adja a kegyelmét, nagy árat fizetett érte az életét és sokan nem fogadják, sokan elcsépeltnek sokan a "gyengék" gyámolítójának tartják Azt, Aki -nek a nevében erő és hatalom van, Aki nevére minden térd meghajlik. Visszakanyarodva a kórházi látogatásra megállapítom, hogy ahhoz képest semmi gondom sincs, az enyémek eltörpülnek.... 

így át is evezek az áldások lejegyzeteléséhez:) Tegnap I. bejött a suliba a lektorával, akit körbe vittem és kicsit beszélgetett a tanítványaimmal. A kicsik örültek a legjobban és énekeltek is neki. Tudom, az ő tudásuk, mármint a mindannyiuké nagyon távol van még a konyhanyelvtől is de mégis úgy éreztem, ha csak egyet is motivál közülük a szituáció, már megérte. V. aki angolt nagyon sekély szinten tanul a következőt kérdezte: Do you like banana? - mindenkiből kitört a nevetés, de nagyon büszke vagyok rá mert meg mert szólalni! Olvastam, most futólag egy cikket a hvg-n a nyelvtudás felméréséről és elkeserítő a helyzet. Nem az életre, hanem nyelvészeknek készítik a mai tanulókat :SSSS Nem tudom mikor érjük el azt a generációt, aki már meg mer "nyikkani", mert ezzel anno nekem is gondjaim voltak, "legyen helyes amit mondok". Tény legyen helyes, de ne azt figyeljem állandóan egy hétköznapi beszédben, hogy mi hova kerül... hanem hogy megértsék amit mondok és én is megértsem a szituációkat. Nos, van hová fejlődnünk. 

Nos sok minden lenne még de kőoszlop állításnak ez is elég ....sőt az elejét ki is törlöm, annak nem akarok emlékoszlopot állítani.