Ma igazi nyárutó volt..
Mostanában nem tudok mindent elvégezni, amit tervezek. Rájöttem, túl sokat szeretnék bele zsúfolni egy - egy napomban. A 24 óra az 24 óra, akármilyen adottságokkal is rendelkezek, akármilyen járművel is közlekedek, egyszerre, egy időben csak egy helyen lehetséges megállni a helyem.
Így nap végére talán konklúzió: nem kellett volna a német, helyette kicsit papír munkázhattam volna. Mivel ez nem fért már bele ma sem:SS
Végre kicsit rendet is sikerült itt - ott teremteni és takarítottam, de a legjobb a gyülekezet udvarán a kertészkedés volt. Egy "UGAR" majdnem a kert és oly régen szeretném ha nem is sok mindent, de mégis valamit, többet, többet, mint ami most van. Hiszem, hogy amit elültettem azt Isten megáldja. Vártam, hogy esik majd utána, de eddig még nem is szemerkélt.
Kicsit nehéz volt "felszántani" a talajt, amikor a liliomfát ültettem. A többi növénynél már rutinosabb voltam és az az igazság, hogy a sárga liliomfának a talajt elő kell majd készítenem. Ma ugyanis a fél órás munkából háromszor annyi lett a gyomlálás "szántás" végett.
Ami miatt még itt álmoskásan írogatok, az még mindig München és az esélytelenség. Felhívtam egy ismerőst, hogyan lehetne B. C . -t meghívni hozzánk, hogyan lehetne megkérni, hogy feliratozzák a prédikációit és egyetlen téma volt a fő mondani való: az anyagi. Sokba kerül és nincs aki feliratozná. :S Nincs emberem Uram, akkor "már" csak az ima maradt. Elmondta az ismerős azt is, hogy amikor ő hasonló helyzetben volt akkor emlékszik, hogy lehetetlennek tűnt az ő ügyük is és csak ült a nappaliban és imádkozott.
Imádkozom én is, és mind a kertészkedés közben, mind most is csak ezt jut eszembe:
" Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?" - ezt mondta a vaknak, pedig ott is nyilvánvaló volt, hogy meggyógyulni akarta vak. T. -vel azért imádkozunk már elég régen, hogy legyen meg Isten akarata a döntéseikben is.
Így nap végére talán konklúzió: nem kellett volna a német, helyette kicsit papír munkázhattam volna. Mivel ez nem fért már bele ma sem:SS
Végre kicsit rendet is sikerült itt - ott teremteni és takarítottam, de a legjobb a gyülekezet udvarán a kertészkedés volt. Egy "UGAR" majdnem a kert és oly régen szeretném ha nem is sok mindent, de mégis valamit, többet, többet, mint ami most van. Hiszem, hogy amit elültettem azt Isten megáldja. Vártam, hogy esik majd utána, de eddig még nem is szemerkélt.
Kicsit nehéz volt "felszántani" a talajt, amikor a liliomfát ültettem. A többi növénynél már rutinosabb voltam és az az igazság, hogy a sárga liliomfának a talajt elő kell majd készítenem. Ma ugyanis a fél órás munkából háromszor annyi lett a gyomlálás "szántás" végett.
Ami miatt még itt álmoskásan írogatok, az még mindig München és az esélytelenség. Felhívtam egy ismerőst, hogyan lehetne B. C . -t meghívni hozzánk, hogyan lehetne megkérni, hogy feliratozzák a prédikációit és egyetlen téma volt a fő mondani való: az anyagi. Sokba kerül és nincs aki feliratozná. :S Nincs emberem Uram, akkor "már" csak az ima maradt. Elmondta az ismerős azt is, hogy amikor ő hasonló helyzetben volt akkor emlékszik, hogy lehetetlennek tűnt az ő ügyük is és csak ült a nappaliban és imádkozott.
Imádkozom én is, és mind a kertészkedés közben, mind most is csak ezt jut eszembe:
" Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?" - ezt mondta a vaknak, pedig ott is nyilvánvaló volt, hogy meggyógyulni akarta vak. T. -vel azért imádkozunk már elég régen, hogy legyen meg Isten akarata a döntéseikben is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése