A második nap vége felé ....

Rájöttem, hogy a szeptember akármennnyire is az év mumus hónapjához tartozik az iskolakezdés miatt, mégis oly rövid, hogy alig tudok belezsúfolni valamit. Ha a februárral összehasonlítanám, a napok száma ellenére is a február hónap mégis hosszabbnak tűnik. :) 

Szeptember 2. és már is eltelt újabb két nap a tanításból. Valahogy olyan ez mint a kocogás; most van az eleje és úgy fél táv után jön a holt pont majd a vége felé a kitartás. :) 

Így az elején az új csemeték csak kapják tőlem a sok információt. Néha úgy is érzem magam mint valami információs központ, s erről eszembe is jutott a temérdek tennivaló is. 

Azonban ma már nem lesz tenni való, ahogy kocogás sem. :S Ma Bibliaórán voltam. Őszintén szólva ismét elkéstem és mivel első szerda ezért I. jött, akinek a mai beszéde a szívemig hatolt. Nem tudnám összeszedni mit mondott, ( egy sort, sőt egy szót nem jegyzeteltem) , szavai inkább a szívembe hatoltak. Az irgalmas samaritánust hozta fel és mesélt egy két történetet. A végén így lábjegyzetben megemlítette a feleségét aki haldoklik. Ez utóbbit csak rá kb tíz perc múlva fogtam fel, mert nem igazán értettem ki is neki az akiről beszél. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen higgadtan ennyire békével beszél a gyerekeiről és a feleségéről. Kegyelem. Azt hiszem nekik most minden együtt töltött perc az ezernyi ajándék sorába tartozik és most még úgy érzem az erkélyen imádkoznom kell értük ma este. 

Az ezernyi ajándék ma is bővült és ide le is kell pötyögnöm. Ma mikor siettem haza a szokásos nyüzsgésből egy Szinyei festménybe illő látvány fogadott: édsapa és a kedves barátja egy nap ernyő társaságában a filagória előtt, felváltva egy üst lekvárt kavargattak. Édsanya és a kedves barát felesége pedig ciberét ettek. A nagy sietségem ellenére le kellett ülnöm és egy pár szót váltanom velük. Hiába a harminckét fok hiába az üst melege, hihetetlen ajándék volt ez a pár perces beszélgetés egy kis nevetéssel fűszerezve. 

Most pedig már túl vagyok a német órán is. Sajnos már nem tudom hanyadik, belegabalyodtam a számolásába. Eléggé nehézkesen szedtem össze a német szavakat, pedig még az angol tanításába bele sem melegedtem... pff. Viszont mindig dicsér E. Nagyon kedves tőle. Azt mondja maximalista vagyok, szerintem pedig csak haladni akarok:) Még nagyon az elején vagyok úgy érzem, de Isten tudja. 

Végezetül ma berobogtam K.- hoz és egy könyvet nyomott a kezembe: 

Joyce Meyer: az elme harctere

ezt a könyvet kb. egy hónapja kapta tőlem és annyira jónak találta, hogy megvette nekem. Bár egy halom olvasni valóm van és így sincs mindenre időm amit szeretnék, mégis úgy érzem minden elé nyomult és megelőzött mindent. Csak egy ige belőle ami mostanában sokszor elém kerül:

Filippi 4:8

Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. 

Finally, brethren, whatsoever things are true, whatsoever things are honest, whatsoever things are just, whatsoever things are pure, whatsoever things are lovely, whatsoever things are of good report; if there be any virtue, and if there be any praise, think on these things. 

Weiter, liebe Brüder: Was wahrhaftig ist, was ehrbar, was gerecht, was rein, was liebenswert, was einen guten Ruf hat, sei es eine Tugend, sei es ein Lob - darauf seid bedacht!