Szombat "édes" szombat ...
.. ha lehet így kifejezni egy napot, aminek a vége felé realizálódik, hogy végre hétvége van. :)
Egy kis szieszta: lábam az asztalon, belehallgatok az elmaradt planetshakers : endless praises albumába amit kölcsön adtak. Keresek valami új futó zenét is már, mert még mindig csak a Jesus Culture és Hillsong általam három éve ismert albumaira futok ... :) azaz kocogok.. ez így helyesebb.
A héten a futás legalább az meg volt, ha szakdoga nem is, de neki kell kezdenem és nem halogatnom. Szeretem, hogy Isten azzal biztat, hogy meg lesz! :) Remélem nem császármetszéssel, ahogy az utóbbi. :SSS
Szóval az édes szombaton arra értem haza a mai hosszú napomról, hogy sült csirke fogadott sütőtökkel és desszert pedig káposztás tekercs. Mint egy kisvárosi étteremben, menü amiből választhattam és ráadás volt még gomba is, de az akárhonnan néztem egy rekeszbe sem fért bele a pocakomba. Minden hely megtelt, mert a mai napközbeni szendvics bármennyire is kielégítette az éhségem, azért ez az esti menü mégiscsak valami ínyencség volt. Kicsit bővelkedünk is az idei ősszel, mert a füge beérett. Hála, hála, hála. Meg is kell jegyeznem, kicsit kánaáni hangulat lett úrrá rajtam, mikor megkóstoltam valamelyik délután, a filagória padján. Csodálatosan sütött a nap egész héten és az ősz ha csendesen is de egyre szebb színbe festi be a természetet és készíti pihenésre a növényeket. Készít engem is, bár még mindig pólóban tekerhettem tegnap a tornára és habár baseball sapka volt rajtam, kabát nem kellett! Pedig reggelente, már hűvös van. Főleg a cangán és a tekerés közben azért ha 15-20-al tekersz rendesen érezni az arcomon ahogy a hideg levegőt megtöröd és hálát adsz, hogy még nincs fagy sem jég sem eső.
Egyszóval a héten egy pár pillanat jutott csodálkoznom Isten őszi alkotásain és hálát adni a héten történt apró dolgokért, s azért, hogy szeret. Ma különösen hálát adtam, amikor elődadáson az autizmusról volt szó, s bevetítettek pár filmrészletet. Igaz kevesen voltunk, de azt a csendet amikor vége lett a filmnek azt leírni nem lehet ide. Egyszerűen döbbenetes, hogy mennyi minden mellett megyek el nap mint nap, hogy mennyi minden az, amiért hálás lehetek, mert nem természetes, az, hogy van értelmem, hogy látok, hallok, tudok gépelni és fel tudom fogni Isten létét, hogy nem egy zárt világban élek, hanem tudok kommunikálni és sorolhatnám. Ismét elgondolkodásra késztetett Isten, elgondolkodni, megállni kicsit változtatni dolgokon nem csak elszaladni mellettük. S nem csak a dolgok, hanem emberek mellett akik körbe vesznek. Számtalan dolog van, ami átvillant a fejemben. Hányszor vagyok elégedetlen, hányszor nem vagyok tudatába annak, aminek a birtokában vagyok és nem használom ezeket, hanem sopánkodok, mi lenne ha más lenne.. pedig Isten mindent megad amire szükségem van, mindent a rendelkezésemre bocsát ami kell az Ő tervéhez. Ennyi. Egyszerűen csak hálaadás, dicséret és köszönet illeti meg Őt ezért s csak engedelmeskenem kell Neki.
Végezetül egy pár kép.
Egy kis szieszta: lábam az asztalon, belehallgatok az elmaradt planetshakers : endless praises albumába amit kölcsön adtak. Keresek valami új futó zenét is már, mert még mindig csak a Jesus Culture és Hillsong általam három éve ismert albumaira futok ... :) azaz kocogok.. ez így helyesebb.
A héten a futás legalább az meg volt, ha szakdoga nem is, de neki kell kezdenem és nem halogatnom. Szeretem, hogy Isten azzal biztat, hogy meg lesz! :) Remélem nem császármetszéssel, ahogy az utóbbi. :SSS
Szóval az édes szombaton arra értem haza a mai hosszú napomról, hogy sült csirke fogadott sütőtökkel és desszert pedig káposztás tekercs. Mint egy kisvárosi étteremben, menü amiből választhattam és ráadás volt még gomba is, de az akárhonnan néztem egy rekeszbe sem fért bele a pocakomba. Minden hely megtelt, mert a mai napközbeni szendvics bármennyire is kielégítette az éhségem, azért ez az esti menü mégiscsak valami ínyencség volt. Kicsit bővelkedünk is az idei ősszel, mert a füge beérett. Hála, hála, hála. Meg is kell jegyeznem, kicsit kánaáni hangulat lett úrrá rajtam, mikor megkóstoltam valamelyik délután, a filagória padján. Csodálatosan sütött a nap egész héten és az ősz ha csendesen is de egyre szebb színbe festi be a természetet és készíti pihenésre a növényeket. Készít engem is, bár még mindig pólóban tekerhettem tegnap a tornára és habár baseball sapka volt rajtam, kabát nem kellett! Pedig reggelente, már hűvös van. Főleg a cangán és a tekerés közben azért ha 15-20-al tekersz rendesen érezni az arcomon ahogy a hideg levegőt megtöröd és hálát adsz, hogy még nincs fagy sem jég sem eső.
Egyszóval a héten egy pár pillanat jutott csodálkoznom Isten őszi alkotásain és hálát adni a héten történt apró dolgokért, s azért, hogy szeret. Ma különösen hálát adtam, amikor elődadáson az autizmusról volt szó, s bevetítettek pár filmrészletet. Igaz kevesen voltunk, de azt a csendet amikor vége lett a filmnek azt leírni nem lehet ide. Egyszerűen döbbenetes, hogy mennyi minden mellett megyek el nap mint nap, hogy mennyi minden az, amiért hálás lehetek, mert nem természetes, az, hogy van értelmem, hogy látok, hallok, tudok gépelni és fel tudom fogni Isten létét, hogy nem egy zárt világban élek, hanem tudok kommunikálni és sorolhatnám. Ismét elgondolkodásra késztetett Isten, elgondolkodni, megállni kicsit változtatni dolgokon nem csak elszaladni mellettük. S nem csak a dolgok, hanem emberek mellett akik körbe vesznek. Számtalan dolog van, ami átvillant a fejemben. Hányszor vagyok elégedetlen, hányszor nem vagyok tudatába annak, aminek a birtokában vagyok és nem használom ezeket, hanem sopánkodok, mi lenne ha más lenne.. pedig Isten mindent megad amire szükségem van, mindent a rendelkezésemre bocsát ami kell az Ő tervéhez. Ennyi. Egyszerűen csak hálaadás, dicséret és köszönet illeti meg Őt ezért s csak engedelmeskenem kell Neki.
Végezetül egy pár kép.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése