Csendesen közeleg az ősz ...
.. és lágyan érzékelteti, hogy itt az ideje melegebben öltözködni.
Ismét óceáni éghajlati vagy lehet inkább mediterrán hatás érvényesül, mert hideg nincs, viszont ma is tornába tekerve a bringámon elkapott egy csendes zápor. Így kénytelen voltam gyorsabban tekerni és a lejtőről extra sebességgel gurultam lefelé. Mire odaértem kicsit elkéstem sajnos, és ott is csak tekertünk egy röpke fél órát és már jönnöm is kellett, de így hálás vagyok Istennek. A sok egész napos figyelés, ügyelet és szervezés sok energiát elvont.
Olvastam ezzel kapcsolatban a Katus könyvében, hogy az agynak 20% az energia igénye. Ezt még itt pontosítanom kell majd később. Ekkor döbbentem rá, hogy ezért van az, hogy annyit eszek:SS rágok még szellemi munka közben is. Most is átnéztem egy adag füzetet és pont elég volt, mire mindenkinek odaírtam a bátorító szent beszédemet. Remélem nem felesleges sorok ezek. Kicsit, úgy érzem talán ettől többre is képesek és még itt az elején igyekszem a szigor mellett kipréselni amit lehet, azzal hogy bíztatok és nem csak szidok. Eléggé nehéz dolog ez, elnézve az első átnézésre. Istennek azonban semmi nem lehetetlen.
Lenne még mit csinálnom, nem is tudom, hogy mikor... azonban a sok meló mellett, ma a harmadikkal ismét fellelkesültem, mert szeretnénk a szülőknek egy kis röpke éneket és bemutatót arról, hogy mit értünk el eddig. Nagyon klassz dolgok jutottak az eszembe és tudom, hogy mind mind idő és energia, azonban hiszem, hogy Isten nem véletlen adta a vágyat a szívembe és nem véletlen juttatta ismét eszembe egy gyerek által.
A szakdogához még nem nyúltam hozzá :S- nincs is nyugalmam felőle. :S Hozzá kellene kezdenem. Kicsit ... imádkozom, imádkozom, de most már tennem kellene. .. ja és a mulatságos rész jönne most a napnak.
Ma a hatodik órában be kellett ugranom más helyett és nem is volt ezzel gond. Hallás utáni szövegértés volt. A táblára gyorsan felírtam a feladatot. Nyitva volt az ajtó, hogy némi oxigénhez jussunk, s jött Lovi, közeledett a terem felé és bekiabált, hogy holnap kivel leszek a suliba. Nem értettem a kérdést: hogy hogy kivel? Legalább háromszor bekiabálta és közben írtam a táblára, nem tudtam koncentrálni a kérdésre. Mire megjelent és ismét rákérdezett, kivel leszünk holnap a suliban? Ekkor közöltem, hogy senkivel, mert a többesszám első személynél rájöttem a fősulira gondolt, s a holnap du. szabad! Széles mosollyal nyugtázta az örömhírt és távozott.
Ezután elkezdtük a feladatokat a drága 8. c-vel - akit mellesleg már is tudom, hogy hiányozni fog jövőre. Úgy megnevetettek, hogy hirtelen még a könnyem is kicsordult. A három tenor, mindig beszól valamit és mindig felidéz valami olyat, aminek még véletlen sincs köze a szövegértéshez, nemhogy az angolhoz. Mindig mederben kell tartanom az órát és megy is ez, de néha nem tudom megállni, hogy ne nevessem el a reakcióikon magam. Nagyon jók a rálátásaik a dolgokra, s mára mindenki tanult is és kicsit úgy éreztem olyan jó lenne, ha ez minden osztályban vagy náluk is mindig így lenne. Az, hogy mi is volt a poén, amin nevettünk nem lényeg, az viszont igen, hogy ebben a sok - sok szaladásban és nehéz körülmények között mégis akad egy- egy vidám pillanat.
S ezeket azt hiszem nem cserélném el a világ kincséért sem. A legjobb azonban tudni, hogy Isten a ilyen pillanatok mellett, Ura a nehéz helyzeteknek is. Sőt nem csak Ura, hanem segít megoldani is bármilyen lehetetlennek látszik is.
Ismét óceáni éghajlati vagy lehet inkább mediterrán hatás érvényesül, mert hideg nincs, viszont ma is tornába tekerve a bringámon elkapott egy csendes zápor. Így kénytelen voltam gyorsabban tekerni és a lejtőről extra sebességgel gurultam lefelé. Mire odaértem kicsit elkéstem sajnos, és ott is csak tekertünk egy röpke fél órát és már jönnöm is kellett, de így hálás vagyok Istennek. A sok egész napos figyelés, ügyelet és szervezés sok energiát elvont.
Olvastam ezzel kapcsolatban a Katus könyvében, hogy az agynak 20% az energia igénye. Ezt még itt pontosítanom kell majd később. Ekkor döbbentem rá, hogy ezért van az, hogy annyit eszek:SS rágok még szellemi munka közben is. Most is átnéztem egy adag füzetet és pont elég volt, mire mindenkinek odaírtam a bátorító szent beszédemet. Remélem nem felesleges sorok ezek. Kicsit, úgy érzem talán ettől többre is képesek és még itt az elején igyekszem a szigor mellett kipréselni amit lehet, azzal hogy bíztatok és nem csak szidok. Eléggé nehéz dolog ez, elnézve az első átnézésre. Istennek azonban semmi nem lehetetlen.
Lenne még mit csinálnom, nem is tudom, hogy mikor... azonban a sok meló mellett, ma a harmadikkal ismét fellelkesültem, mert szeretnénk a szülőknek egy kis röpke éneket és bemutatót arról, hogy mit értünk el eddig. Nagyon klassz dolgok jutottak az eszembe és tudom, hogy mind mind idő és energia, azonban hiszem, hogy Isten nem véletlen adta a vágyat a szívembe és nem véletlen juttatta ismét eszembe egy gyerek által.
A szakdogához még nem nyúltam hozzá :S- nincs is nyugalmam felőle. :S Hozzá kellene kezdenem. Kicsit ... imádkozom, imádkozom, de most már tennem kellene. .. ja és a mulatságos rész jönne most a napnak.
Ma a hatodik órában be kellett ugranom más helyett és nem is volt ezzel gond. Hallás utáni szövegértés volt. A táblára gyorsan felírtam a feladatot. Nyitva volt az ajtó, hogy némi oxigénhez jussunk, s jött Lovi, közeledett a terem felé és bekiabált, hogy holnap kivel leszek a suliba. Nem értettem a kérdést: hogy hogy kivel? Legalább háromszor bekiabálta és közben írtam a táblára, nem tudtam koncentrálni a kérdésre. Mire megjelent és ismét rákérdezett, kivel leszünk holnap a suliban? Ekkor közöltem, hogy senkivel, mert a többesszám első személynél rájöttem a fősulira gondolt, s a holnap du. szabad! Széles mosollyal nyugtázta az örömhírt és távozott.
Ezután elkezdtük a feladatokat a drága 8. c-vel - akit mellesleg már is tudom, hogy hiányozni fog jövőre. Úgy megnevetettek, hogy hirtelen még a könnyem is kicsordult. A három tenor, mindig beszól valamit és mindig felidéz valami olyat, aminek még véletlen sincs köze a szövegértéshez, nemhogy az angolhoz. Mindig mederben kell tartanom az órát és megy is ez, de néha nem tudom megállni, hogy ne nevessem el a reakcióikon magam. Nagyon jók a rálátásaik a dolgokra, s mára mindenki tanult is és kicsit úgy éreztem olyan jó lenne, ha ez minden osztályban vagy náluk is mindig így lenne. Az, hogy mi is volt a poén, amin nevettünk nem lényeg, az viszont igen, hogy ebben a sok - sok szaladásban és nehéz körülmények között mégis akad egy- egy vidám pillanat.
S ezeket azt hiszem nem cserélném el a világ kincséért sem. A legjobb azonban tudni, hogy Isten a ilyen pillanatok mellett, Ura a nehéz helyzeteknek is. Sőt nem csak Ura, hanem segít megoldani is bármilyen lehetetlennek látszik is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése