Ha sokszor nem úgy alakulnak a dolgok ...

.. ahogy eltervezem, mégis sok esetben Isten rádöbbent: mindennek rendelt ideje van. Néha, ha elmarad az, ami máskor beletartozik az általános rendbe, például takarítás vagy épp más munka, valójában Isten kitölti valami hasznosabbal, valami szükségesebbel ezt az időt.   A munkára pedig ad erőt és valahogy ad rá időt is végül. Nem tudom, nem értem néha ezt a szisztémát, de valahogy mégis működik ez a rendszer. 

Ma délutánra itthoni dolgokat terveztem végre: egy kis tisztogatást. Teljesen más lett belőle: Gabi szólt, hogy elnézünk akkor egy üzletbe, amit a múltkor megbeszéltünk. Úgy lett. Előtte még kicsit sziesztáztam is, mert a többiek betegek a héten s  mire hazaértem, itthon csendes pihenő várt. H. is aludt, magától sikerült álomra szenderülnie, mert tudta, hogy mami is beteg. Isten erről is gondoskodott. 

Míg ők szunyókáltak, addig végre elolvastam a várva várt cikkemet a HVG eheti számából: mi a helyzet kivándorolt honfitársainkról Európa nagy városaiban. Őszintén szólva, többet vártam: valami konkrétabbat ettől a cikktől: ezért vettem meg a lapot, és valahogy nem azt kaptam. Egy kis történelmi statisztika, egy kis mai helyzet, de semmi .. semmi plusz. Nem is tudom magamnak sem megmagyarázni, végül is nem várhatom egy újságtól sem el, hogy megoldást keressen, vagy hibáztasson, talán valami tényszerűbbet.. na erről szót se többet.

 Fogyunk az pont elég. Ráadásul van egy táblázat is: öngyilkosság számának alakulása hazánkban. Egy évben egy egész falunyi ember dobja el legnagyobb kincset: az életét. Már csak azt kellett volna párhuzamba vonni, mennyi ember küzd az életéért, hányan halnak bele súlyos betegségekbe. :S

Közben, míg olvastam kicsit a szomorú információk ellenére is, regenerálódtam. A vásárlás után még Tündével eljutottam Irénke néniékhez is. Kicsit beszélgettünk, imádkoztunk s most már teszem el magam holnapra. 

Kezdődik a fősuli. Teljesen úgy éreztem kb egy hónapja semmi erőm sincsen. Mégis Isten húz von és toll, mindezt egyszerre. Felvettem a tárgyakat, most hívott E. hogy elvisz és reggel el szeretnék jutni még mozogni, ha még háromnegyed órára akkor is.

Persze a takarítás az mind várhat.:) Hiszem, délután gyorsan túl leszek rajta. Kellett egy kis mókus kerékből való kiszállás. Ehhez pedig kellett az, hogy előbbre tegyek másokat magamnál, mert nem csak nekik van szükségük rám, hanem nekem is rájuk.

Mindezekért csak hálás lehetek, s a mai kőállítás egy ige ezzel kapcsolatban. 

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.Filippi 4:6