Sprintelünk...

... hála Istennek elég jól haladtunk ma,  s azt hiszem a finisben vagyunk. Az a kifejezés, hogy sprintelünk az nem is kifejezés:) Isten hordoz a tenyerén. Annyi minden fut egyszerre több szálon, hogy hihetetlen. Nagyon kell összpontosítani. Ma több embertől hallottam az alábbiakat: " összecsapnak a fejem felett a hullámok." " egyszerre 167 feladatom van." - na ezek után el lehet képzelni amikor odamentem az illetőhöz 168-nak kérdezni, de muszáj volt.
Ma nem apró, hanem nagy lépésekkel haladtunk. Elég sokáig maradtunk G- vel, mert minden részletet átbeszéltünk még, nehogy valami kimaradjon a következő három napban. Hiszem, hogy Isten megáldja a dekorációt is. Kivételesen nincs időm rajta parázni annyi minden más van még mellette teendő.
A legfontosabb Isten lelassította az időt, mindenre hagyott időt. Ma még papírozok ( ahogy jó magyar szokás szerint szoktunk, - természetesen feleslegesen :SSSS ) Most ittam még egy kappucsinót így fél idő tájékán. Jó lenne legalább még a dogám is összerakni ennek az asszonyságnak.
Végeredményképpen sikerült tegnap lefoglalnom a járatom E- hez és így fix maradt most már az időpont. A jövő héten még a tábor miatt nem tudok tervezni a nyárra, de ami késik nem múlik.
A legjobb mégis a napban a biblia óra volt. öten voltunk csak, de mégis jó volt, felfrissültem lelkileg.