Eljött a nagy nap: holnap indulunk. Minden nap csak érted élek, minden nap csak veled járok Uram.
Minden nap ráállok igédre, Téged hívlak, légy a segítségem.
Egyszerűen holtponton vagyok. Még össze kell raknom apró nüanszokat és úgy érzem már nincs erőm. Na de kicsit aggaszt a vizsga. L. felhívott és közölte, hogy kérjek pénteken szabadnapot és most ott járok, hogy kérek, mert nem fog másképp menni.
Holnapra tiszta fejre van szükségem, figyelni kell, ez eddig menne is, de pénteken a hosszú út után nem tudom. Ha pénteken megyek vizsgázni nem készültem fel és fáradt leszek, ha szombaton akkor pedig fáradt leszek szombat délután a családi pikniken. Nehéz a döntés. Isten vajon megenged olyat, hogy nem tettem meg mindent a vizsgára, sőt nagyon is nem és mégis megáldja? Nem tudom, olyan hihetetlennek tűnik, vagy inkább nem ... a reménység nem szégyenít meg.
Mit is jelent? Az alkalmazkodni azt jelenti, hogy valaki vagy valami a környezetéhez, helyzethez, szabályokhoz, elvárásokhoz vagy változó körülményekhez igazítja a viselkedését, gondolkodását vagy működését. Mostanában azt figyeltem meg, hogy nekem ez olyan jól ment eddig és most már egyre nehezebben. Nem értem a reakciómat ezzel kapcsolatban és néha azt sem értem, hogy miért is akad ki a rúgó nálam ebben az ügyben. Az előző bloggomat azzal fejeztem be, hogy bölcsességet kérni az egész nyárra, az egész életre, s ma pont ez volt a reggeli olvasás - Salamon bölcsességet kért Istentől. Na de guruljunk vissza egy kicsit az időben. Holnap lesz 7. éve, hogy együtt vagyunk T- vel. Nekem legalább 2x7-nek tűnik. Egészen jól asszimilálódott a környezetünkhöz és a többiek is jól vették az új jövevényt. A helyzetek, az események, mind, mind azt mutatták, hogy nem is olyan nehéz mint azt a mondás mondja: Öreg fát nehéz átülteni. ( nem tudom van - e ilyen mondás) . Aztán az i...
ma csak annyit, hogy .. ember tervez, Isten végez... teljesen mást csináltam, mint amit terveztem.. semmi melo, csak családi piknik.. a legjobb az egészben az volt amikor végre hazaértünk nyh-ról, és ülök, kicsi szieszta, cseng a telefon egyből felpattantunk mindketten édsanyával és a vasárnapi menü úgy elkészült szombati vacsorának sec pec alatt, hogy magam is nagyot néztem... jó lett: ismét nem felértékelve de egy 9,1 ért, talán ha nem kell rámelegíteni, akkor tíz is lehetett volna.. - ismét csirke volt, és füstölthús, paradicsom sajt - - ezek után kb másfél órát szenvedtem itt a gép mellett, mert Ákos unoköcsém próbált nekem mobil bibliát leszedni .. de hát .. kedves Márton keresztfiam is elszúrta a telefonom még Münchenben.. én meg még a routerem szurtam el mikor telepítettem anno.. szóval semmi áron nem jött össze, pedig.. minden volt- tudás, értelem, hit.. csak jelszó nem.. fogtam a fejem.. és még most is fogom .. hogy ennyi tudomány mellett mi az hogy egy samsungra nem lehet mob...
... ma délután sikerült végre eljutni a tanuláshoz: közig. Távol áll ( ül, fekszik, repül) tőlem. Nehéz volt neki kezdeni és nehéz volt mellette maradni. Minden körülmény adott volt, mert senki nem zavart, egyedül a kettlebelt adták be, amivel mikor kicsomagoltam kicsit kipróbáltam ... közben szünet futás evés híradó és kész fél tízkor feladtam. Pedig ma haladnom kellett volna és holnap is kénytelen leszek olvasni:SSS és még vár rám egy doga is ... hip hip hurrá:) konklúzió: Istennek minden lehetséges... a jövő héten mindent lemondtam hogy péntekre sziporkázva érkezzem be a vizsgára... sziporkázva? inkább Istennel és csendesen... ufff .. holnap töltődés.. :) végre vasárnap! ... .... kb már csak ennyi maradt ma az OGY és társaiból..... csak pontok.... :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése