Kicsit tavaszi hangulat ..
... január van és még itt a tél, de ma kicsit tavaszi hangulat uralja a levegőt.
foto
ha kinézek az ablakon csak a ház árnyékának a hosszából ítélem meg, hogy még vajmi messze van a tél vége. Addig még csúszkálhatunk és didereghetünk párszor. El kell még a téli holmi, a hangulatkeltő gyertya is várat még magára. A varjak kihasználják az enyhe légáramlatokat: köröznek a torony körül. A szomszédos kert pedig még várat a szántásra. Tudja még nincs itt az ideje.
s most tavasszal még mennyi tenni valóm lesz a kertben, addig kész tervet kell kieszelnem.
Megvettem a festéket a szoba falra is. Itt várja, hogy elkezdjem és szép lassan megtervezzem, vonásról vonásra megfessem az ágakat, a pitypang bóbitáját, az igeverseket a falamra. Konzolom még mindig nincs, de igyekszem, hogy megtaláljam. Egy kovácsolt vas egyszerű konzolt keresnék... és remélem találok is. A reménység nem szégyenít meg. Közben belevágtam abba a restaurálásba is. Eddig nem mertem. Első lépést megtettem, Isten elvezetett a megfelelő emberéhez. Az első lépés nem tűnik nehéznek mégis pityeregtem míg elmondtam mit szeretnék. Azonban az emberem kedves volt nem mosolygott, megértően meghallgatott és azt mondta segít. Kicsit félek, mi van ha nagyobb lélegzetvételű a dolog, ha nem csak ilyen himi-humi és következményei lesznek, kicsit félek, hogy ...
Most meglátogatom I. -t. Nem hívtam fel előtte. Meglepetésnek szánom, remélem nem zavarom meg a családjával. Zs. csatlakozik hozzám és így nem kell egyedül mennem. Isten mindig tudja kit mikor merre küldjön. Pedig ez eszembe sem jutott most. Bár ő nem jön be a kórterembe, még csak 10, neki ez sok lenne, lepasszolom T-nél. Aztán majd míg várunk, hogy T. végezzen addig kitalálunk valamit. Együtt terveztük a hazajövetelt.
Január 12. év eleje. Még nem tudom mivel fogom kitölteni a sorokat, azt csak Isten tudja. Egyet tudok azonban, hálás vagyok ezért a hétvégéért.
Várom a nyarat, várom, h reményteljes jövőm lesz. L. A. egy álom egyelőre, talán terv is lehet.
foto
ha kinézek az ablakon csak a ház árnyékának a hosszából ítélem meg, hogy még vajmi messze van a tél vége. Addig még csúszkálhatunk és didereghetünk párszor. El kell még a téli holmi, a hangulatkeltő gyertya is várat még magára. A varjak kihasználják az enyhe légáramlatokat: köröznek a torony körül. A szomszédos kert pedig még várat a szántásra. Tudja még nincs itt az ideje.
s most tavasszal még mennyi tenni valóm lesz a kertben, addig kész tervet kell kieszelnem.
Megvettem a festéket a szoba falra is. Itt várja, hogy elkezdjem és szép lassan megtervezzem, vonásról vonásra megfessem az ágakat, a pitypang bóbitáját, az igeverseket a falamra. Konzolom még mindig nincs, de igyekszem, hogy megtaláljam. Egy kovácsolt vas egyszerű konzolt keresnék... és remélem találok is. A reménység nem szégyenít meg. Közben belevágtam abba a restaurálásba is. Eddig nem mertem. Első lépést megtettem, Isten elvezetett a megfelelő emberéhez. Az első lépés nem tűnik nehéznek mégis pityeregtem míg elmondtam mit szeretnék. Azonban az emberem kedves volt nem mosolygott, megértően meghallgatott és azt mondta segít. Kicsit félek, mi van ha nagyobb lélegzetvételű a dolog, ha nem csak ilyen himi-humi és következményei lesznek, kicsit félek, hogy ...
Most meglátogatom I. -t. Nem hívtam fel előtte. Meglepetésnek szánom, remélem nem zavarom meg a családjával. Zs. csatlakozik hozzám és így nem kell egyedül mennem. Isten mindig tudja kit mikor merre küldjön. Pedig ez eszembe sem jutott most. Bár ő nem jön be a kórterembe, még csak 10, neki ez sok lenne, lepasszolom T-nél. Aztán majd míg várunk, hogy T. végezzen addig kitalálunk valamit. Együtt terveztük a hazajövetelt.
Január 12. év eleje. Még nem tudom mivel fogom kitölteni a sorokat, azt csak Isten tudja. Egyet tudok azonban, hálás vagyok ezért a hétvégéért.
Várom a nyarat, várom, h reményteljes jövőm lesz. L. A. egy álom egyelőre, talán terv is lehet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése