Gondolatok lecsendesítése, a csend felerősítése.

 Március közepe van. Minden arról árulkodik, hogy a tavasz már nemcsak a kertek alatt várakozik, hanem ezer özönnel ront be a mindennapjainkban. Minden tavasszal igykeszem annyit beszippantani a jelentlétéből amennyit csak lehet. 

Először is egy kis mókás szösseszenet az idei rendelgetéseimből: az idén valahonnan jött az ötlet, hogy szeretnék virágokat az asztalra. Sajnos már odáig süllyedtem, hogy rendeltem művirágot az egyik " olcsó" "mindent is lehet kapni" onilne felületről. Azután rendeltem vázákat szintén "olcsó" másik online boltból. Amikor megérkeztek a virágok, nos  - szégyen nem szégyen - a temetőbe kerültek, mert annyira műek voltak. A vázák pedig az én csodálatos figyelmemnek köszönhetően - még most is nevetek- liliputi méretűek lettek, mert nem láttam hogy ott azt is be kell ám jelölni a rendelesnél. Így ezek mind gyöngyvirágnak, hóvirágnak és társainak tökéletesek lesznek. Meg kell jegyezenem, hogy formára tökéletesek és minőségre csak hát a méret is fontos lett volna. Ezek után vettem egy vázát egy boltban és meg kell itt is jegyeznem hogy egyszerűen nem tudok betelnia látvánnyal amikor arra járok és benne lévő nárciszokra nézek. Egyszerűen nincs rá szó, hogy mennyire feldobja a hangulatot az étkezőnek. 

Ma vasárnap van és még reggel hat előtt. T. elszáguldott dolgozni, a többiek még szunyókálnak és nekem adatott a lehetőség, hogy amit hang és fény nélkül lehet csinálni azt most megvalósítsam. :) Ismét csak kuncogok itt. Így adódott, hogy bár lehetne mit csinálnom még a munka és a háztartás terén is hang és fény nélkül, mégis idekeveredtem. Úgy éreztem le kell valahova tennem a gonodolataimat a jövőnek, ha majd ismét ilyen döntések előtt állok, akkor legyen miből meritkeznem. 

Az elmúlt héten megkérdeztem valakitől, mi alapján hozza döntéseit az életben? Gondoltam itt nem a kisebb kaliberüekre, hogy mit egyen, vagy vegyen fel egy alkalomra, hanem amikor nagyobb fordulatot vehet az élete. S a válasz meglepő volt a számomra: úgy dönt, úgy hozza meg a választást, hogy profitáljon belőle. S ez így leírva nem is olyna rossz dolog, de ha elgondolkodom rajta, nekem ez döbbenetes. Úgy hozni meg mindig a döntést, hogy nekem ez jó legyen - s alapjába véve ilyenek vagyunk- de mi lenne ha úgy hoznánk meg a döntéseinket, hogy a másikat is figyelembe vennénk, hogy neki is jó az? Vagy mi  lenne ha ez is tényező lenne, hogy profitáljunk, de nem ez lenne az elsődleges döntési szempont. S a kérdésem most magamhoz is az, hogy mi az ami alapján hozom a döntésimet? 

Itt több minden is szóba jöhet: a rutin, megszokás, amit az előző bejegyzésben is írtam. Lehet a tapasztalat, amikor  s ez általában a döntő, hogy mit is éltem máskor ilyen helyzetben át, vagy megkérdezni másoktól, ők mit és hogyan tapasztaltak. Arra is eljutottam már, hogy nem adhoch dönteni hanem és itt jön a bejegyzés címe: a gondolatokat le kell csendesíteni és nem a pillanatnyi benyomás szerint dönteni, hanem hagyni neki időt- márha van rá idő- és aludni rá egyet, aludni rá kettőt. Elvonulni Isten elé tenni, várni az Ő szavára és tanácsára. Itt lenne rá szükség hogy a csend előtérbe kerüljön a többi gondolat pedig háttérbe. 

Az elmúlt időszakban volt néhány ilyen esemény ami miatt a gondolatok csak úgy csapkodtak a fejemben. Talán nem is ott hanem  a lelkemben, mert áthatoltak oda és nem és nem tudtam sem aludni sem szabadulni tőlük. Pedig igyekeztem háttérbe szorítani, igyekeztem lepakolni Isten elé őket, s valahol mégis a felszínre törtek. 

Itt an ez egyik ilyen amiről ismét csak vázlatokba írok, hogy mekkor egy balga voltam, mert sajnos így tudnám jellemezni magam. Bár ha nem cselekszem és nem írok levelet a színház szervező irodának a ifi előadás miatt, akkor most azt írnám ide: gyáva voltam és megalkuvó. Na melyik a jobb?:))) Szóval maradjunk az elsőnél, mert vannak még értékrendek a mai világban is amik annak ellenére, hogy 'RUGALMAS' és 'VÁLTOZSÁ HIVE' - vagyok, azért a kör az kör marad, a függőleges pedig nem tér el a 90 foktól. Ennek tükrében kérdeztem és kértem, hogy nem - e lehet egy elődadást kicserélni, de amint azt előre borítékolni lehtetett, minden szakmai és művészeti kérdés tekintetében a darab megfelel egy mai fiatal szemléletének az alakításának. Ezek után érezzem magam már a fent említett balgának  és hozzánemértőnek. Sokat - túl sokat agyaltam és lelkiztem rajta és végül azt választottam, hogy még egy köszönöm levelet sem írtam az igazgatónak. Egyszerűen nem ment. Mert ha megírom, és elnézést kérek, hogy raboltam az idejét és bla bla - az nem én lennék, bármennyire udvarias lettem volna. Ha csak annyit írok, hogy köszönöm, az sem jó, mert abba nincs benne az amit valójában gondolok s nem akartam sem szarkasztikus sem pedig lelkis lenni, aki leírja, hogy mennyit, de mennyit harcol azért, hogy eljuttasson félszáz embert embert plusz a másik felét egy olyan programra, ahol kitárul egy másik világ és megelevenedik az emberi képzelet, ahol tapsolás közben felugrik és úgy éljenez mert annyira tetszik a darab. S mindeközben itthon kapjuk az ívet különböző okok miatt, de mi nem azt nézzük, hanem gyerekeket, hogy ő élvezzet érezezze jól magát és gondolkodjon lásson. Ez azért amiért csinálom, csináljuk és ha fáradtak vagyunk is bevállaljuk hogy az időnket, erőnket odaadjuk. Ez az amiért magam sem tudtam megfogalmazni balgának érzem magam hogy megítrtam a kérésemet, amit természetesen elutasítottak. S most ez az amiért meg sem köszöntem a válaszukat. 

Nos, ez itt marad. Isten tudja s nekem ez elég. A másik félről kissé uninteligensnek tűnhetek, de ez nem baj. Kicsit meg is könnyebültem és lezártam. Apropó azt még hozzá kell tennem, hogy "természetesen' megnézzük a darabot. :)) Egyre kiváncsiabbak vagyunk mind mi, mind a gyerekek. 

Nos, lenne itt még egy másik csomag is amit le kellene pakolnom a gondolataimból. Olyen ez mint valami activity, mennyi feladványt tudsz elmagyarázni egy perc alatt, avagy mennyi nehézségtől tudsz megszabadulni ami körül a gondolataid forognak. Még az is meglehet, hogy nem is rossz az ha több nehézség van az ember életében, amin agyalhat, mert így egyre nem jut annyi idő, mert jön a másik amit meg kell oldani :)) Na hát igen. Ezt így is lehet értelmezni, de azért nem így van, annál fogva is, mert ha az egyiket sikerül megoldnai azért csak előtérbe kerül a másik és míg az is meg nem oldódik, addig ott őgyeleg és nem hagyja nyugodton az embert. :)))

Azonban ezt már nem írom le. Ezen még , mit is kell csinálnom? - mert az hogy gondoljkodjak az nem jó fogalom ide, mert egyszerűen úgy érzem, hogy az felesleges. Majd Isten rendezi a sorokat, s ezt tudom, nemcsak érzem. 

Elérkezett a vége. Ez volt a ma két fő csapásvonal amit ide elhintettem. Lassan lassan már lehet mozgolódni, mert közben világos lett és ha még zajongani nem is lehet, de már végre fényigényes 'munkálatok' már szóbajöhetnek. :)