Rutin kontra hangulat

 A téli szünet első fele hip hop elillant. Nem is tudom, hogy hova. :) Rutinból készülsz az ünnepre és az idén közös megegyezés révén lentebb adtuk a készülődést. Mégis valahogy tovaszaladtak a percek a napok és ismét karácsony után van. Pedig terveztem "máskor nem jut rá idő" programokat és valahogy ... 

Mára is festést terveztem, - el sem hiszem, hogy ezt írom- de közben jött egy kis adhoch kiruccanás és szeretem az ilyen eseményeket, mert mindig kicsit kizökkent a rutinból, a megszokottból és ad valami hangulatot az év ezen időszakának. Hangulatos, ahogyan reggel felkelünk nem kell sieteni időpontra menni sehová, hanem pik - pak elindítom a mosást ( ami rutin) - ami kis Mancink, amiről lesz még szó, gyorsan megtekintem amiket még kaptunk, találok egy új bibliaolvasó tervet az alkalmazásban és meghallgatom. Azután rájövök, hogy rutin és a hangulat nem is ellentét hanem lehetnek testvérek. :) 

Na és itt jön egy két gondolat amit nem is tudom ide illik - e avagy nem. Egy kis szösszenetet azért megérdemel, mert mégiscsak birizgálja a fantáziámat. :) Ez a téma az ajándékozás. Új gondolkodást, új értelmezést igényel ezen a téren az életünk. Tudom, hogy az egyik szeretet nyelvem az ajándékozás, de néha azon kapom magam, hogy nem - e viszem túlzásba. Hm... Mert lehet hogy nekem mint ajándékozó nagy örömöt jelent, ha a másiknak örömöt szerezhetek, de valóban a másik fél is azt éli át ami az eredeti cél volt? Hírtelen az jutott eszembe, hogy sok minden miatt az idén rendeltem dolgokat, s hiába kérdeztem meg hogy az illetőnek van - e olyan könyve, s válaszolta, hogy nincs, mégiscsak volt. Így lett belőle kettő. Vagy példának okáért hiába terveztem előre mégis variáltam a szokás szerint. - na ugye a rutin - és mi lett belőle: nagy nagy kérdőjelek, hogy jó volt- e így? 

Arra is rádöbbentem, hogy nem emlkészek már mi mindent is adtunk egymásnak. Na püfff. Ez is egy jó téma lenne. Így kerülhetett szóba a téma, hogy van aki kihúzza a neveket a családban és nem kell mindenkinek venni, vagy hagyjuk egyszerűen el. Nos ez szerintem is jó ötlet. 

Most pedig az évnek az az időszaka van, amikor átértékeli az ember mi is történt egy év alatt. Milyen jó hogy előre nem láttuk még ha terveztünk is és milyen nagyszerű rendező és szervező Isten. 

Most Szent Este ismét egy kis faluban voltunk misén és itt nem is a helyszín a lényeg, inkább a hangsúly a résztvevőkről szól: rólam és Istenről, amiket üzent. Mert ismét üzent ám s nem rutinból, nem megszokásból, hanem tudta mire van szükségem. Néha olyan jó, hogy így is szól közvetlen nem sietve nem erőltetve hanem csendben. Elmondta, hogy itt van a helyem és elmondta, hogy a már már közhelyesen megszokott 'hála' - az fontos, mert van miért és van kikért imádkozni. Tőlünk nem messze a félelem és nehézségek között mennyire Istenbe kapaszkodnak, akiknek az élete minden percben veszélyben van. S azt is átadta Isten szolgálja az üzenetében, hogyha " nem úgy sikerül az ünnepi készülődés vagy nem várt esemény jön közbe" - nem kell kétségbe esni, hanem egyszerűen le kell tenni. Mert a karácsony az csak előkészítője a húsvétnak. S a legfontosabb, hogy a szívedben megszülessen az Úr Jézus és ő legyen az ura az életednek. S itt hozzáteszem: ne csak rutinból. 

Sajnos nem tudom úgy leírni, ahogy ott elhangzott, és mivel karácsony volt tele telemplom nem vittem a jegyzetetem, hogy memorizáljak. Pedig kellett volna, mert súlya volt a mondanivalónak. 

Ehhez képest mindig eszembe jut, amit már nem is tudom, melyik könyvben olvastam: fecseg a felszín és hallgat a mély. 

Jó ez az időszak, szeretem. Van idő elcsendesedni van idő hallgatni. Van idő a nem megszokottra és habár a rutin és a hangulat is összeférnek, ez utóbbi mégis a rutinmentes időszakban tör előtérbe. :)