Átértékelés, újra tervezés

 Bármi legyen is barátok maradunk, mondja az ének szöveg. S valahogy így érzem most, ahogy Pintér B. szövege is mondja: Jézus a barátom. Valahol mindig éreztem az utóbbi időszakban, hogy ott volt velem, velünk, és érzem, hogy most is itt van. Annyiszor eszembe jutott, hogy le kellene írnom, mi is történt, de olyan gyorsan folynak az események, hogy valahogy " megrövidültek a napok". 

Ismét visszafelé evezek az időben: tegnap iskola bál volt, ami annyira régen volt már, de tudtam, hogy nagy előkészületekkel és plusz melóval jár. Azonban most nem tudtam úgy kivenni a részem, ahogy mindig is volt, és már vacsora után távoztunk is. :S Inaktívak voltunk, egyet- kettőt lütyőztem is és  most úgy érzem, hogy sajog a lábam minden része. Most először sikerült felvennem magassarkú cipőt a nyári kalamajka után. Hazaérvén úgy éreztem, hogy nem találom a helyem sem ilyen rendezvényen, sem ... 

Kicsit passzív lettem/ lettünk. Bár hozzá tartozik az igazsághoz, hogy tegnap búcsúztattuk a nagybátyám, és a szokásosnál jobban megviselt. Annyira igaz ami elhangzott a búcsúztatón, hogy készül az ember, mégsem tud felkészülni. Gyönyörű hóesés volt, mintha ő rendelte volna meg és én végig zokogtam a szertartást és utána is, sőt amikor a lánya beszélt ... nos mintha összefoglalta volna az élet lényegét. Nem is mintha, mert valóban azt tette. Úgyhogy most újra tervezés formálódik a szívemben, mégis csak meg kell állni és másképp tervezni, mert ez így csak elsuhan: a mindennapok, a munka, az együttlétek, a feladatok, az események azok úgy követik egymást, mint valami kihívásokat teljesítenénk. Pedig az élet nem csak kihívás, mert MEG KELL ÉLNI, ha nem most, akkor mikor? 

Annyiszor elhangzik, hogy olyan jó lenne... és mégsem. Éppen ezért, ma tervezem, hogy délután gyalogolás lesz. A múlt héten már volt egy fél táv, most kicsit tovább merészkedem, közben lesz időm gondolkodni és hálát adni, főleg az elmúlt időszakért, a nehézségeken való átjutásért, valamint a jó dolgokért is. 

Na, most érzem azt, hogy ez vagyok én, ebben találom meg magam. Amikor a saját dolgaimat át tudom értékelni, mert ha csak hajszolom az életet, akkor a lelkem lemarad, nincs ideje feldolgozni és átveszi a stresszt, az aggodalmat, a zizi állapotot, ráadásul Isten is kitolódik ilyenkor belőle. Aminek a békételenség, az örömtelen savanyú állapot lesz a következménye. Nem akarom ezt az állapotot. 

Ezért is éreztem, hogy ide írnom kell most, ha jut ha nem jut rá idő. Szombat van, tegnap leesett az első hó és ahogyan a táj fehérbe öltözött úgy veszi fel a mai nap a lelkem is a békesség, szeretet, öröm állapotát. Hálás vagyok ezért a két napért, hogy végre nem szaladunk és kicsit utol tudom érni magam. Jó lenne beszélnem a Barátosnémmal is kicsit. Jó lenne kicsit röcsögni vele. 

A jövő héten végre egy kis kiruccanást tervezünk, egy kis kikapcsolódást. Olyan jó lenne végre már. Remélem nem jön közbe semmi akadály és megvalósul. A terv Bp. - egy kis csavargás, nézelődés, vásárlás. 

Hálás valóban a szívem, hogy Isten az. Aki mindent kontrollál és az utóbbi időszak tapasztalata is ezt bizonyítja. Nem fogom egyhamar elfelejteni az eseményeket: létra-intenzív, lábműtét, trombózis- kórház. Mind a három más valaki és mégis olyan volt, mintha a stafétabotot adtuk volna át. S még nem is említettem a nyári T. féle attrakciót. De vége. PONT. HÁLA.