"Nem engedhetem meg azt a luxust, hogy féljek attól, hogy más hogyan reagál."

 Azt hiszem többet kellene írnom ide. Most miután elolvastam az előző bejegyzéseket, döbbenten ülök itt és azon elmélkedem, milyen rövid is a memóriám. Hiába gondolom, hogy mennyi mindent megjegyzek és mennyi minden megy keresztül rajta, mégis teljesen kiesnek néha dolgok. 

Vegyük például az karácsonyi bejegyzésnél a mosogató tablettát, egészen kiment a fejemből amit akkor írtam. Ráadásul tegnap az instán feljött egy poszt amin épp ezekkel foglalkoznak. Bár rájöttem lehet csak én vagyok lemaradva ezekről. (Valóban így lenne?) - Nem akarok egy újabb hóbortot, de a héten beiktatok egy időintervallumot erre a projektre. Megpróbálok wc tisztítót, mosószertablettát gyártani. Már van is ötletem, hogy kitől kérek majd segítséget. 

A másik T. munkahelye. Igaz azt a sztorit nem lehet elfelejteni egykönnyen, most le szeretném írni a folytatást, vagy inkább a folyamatot. Februárban T. látott egy hirdetést annál a cégnél amit elgondolt magának mint következő hely ahol szorgosan dolgozhat. Nos, mivel nekem épp a saját munkám elborított nem tudtam vele is foglalkozni, hogy írjuk meg az ilyenkor beadni szokásos dolgokat. Beszélt ismerősökkel, közösen is beszéltünk az én ismerősömmel s végül mire beadtuk a jelentkezést. lám lám: BETELT - a hely. Nos, -ezt kis szócskát újból le kell írnom- ha betelt a hely akkor minek hirdetik még úton, útfélen?- tettem fel a kérdést. Vártunk. Egy két hét múlva jött is az értesítés, hogy jelenjen meg az adott napon felvételi teszten, bla bla. Minden haladt rendben, persze hozzá kell tennem szokás szerint imádkoztunk, amikor egyszer csak a felvételt nyert és mindent elintéztünk megszereztünk rész után már csak egy dolog hiányzott. Ez az egy dolog amit időben el is kezdett T. a tüdőszűrés volt.

 Sajnálatos módon nem érkezett meg az eredmény, amire két hetet kellett várni. Így nem kezdhetett két héttel ezelőtt. S mit tesz ilyenkor egy jó keresztény és hívő ember: sírtam, sírtam, hogy Uram nem ezt ígérted meg és most két hétig nem lesz fizetése sem sem semmi. Még fel sem ocsúdtam mikor T. azt mondta a telefonba: semmi gond, minden rendben lesz és legfeljebb otthon lesz két hétig. Pedig az én agyam már azon dolgozott, hogyan tudnánk egy óra alatt megoldani ezt a ziccert és megszerezni az eredményt és hátha még az üzemdoki is elfogadná.... Azonban T. mondata mintha a béke szigete lett volna: ne aggodalmaskodj. Így lett: T. elintézte hogy maradjon még két hetet a munkahelyén, én pedig visszakullogtam Istenhez, azt ígérted, hogy gondoskodsz Rólunk és így is teszed. 

Van - e Isten számára lehetetlen? 

Lám, lám vannak visszatérő események is. Nem is tudom mit is írjak le belőle, mert szeretném, ha a megbocsátás valóban megbocsátás lenne  és a kegyelem az igazi kegyelem, nem pedig csak seb, ami időről időre újból megsérül is kivérzik. Volt már úgy, hogy valami kellemetlen dolog történt veled, aztán megbeszélted, rendbe jött és mégis ismét megismétlődött? Aztán rájössz, hogy már korábban is fordult elő ilyen veled, csak akkor még nem vetted fel. Végül pedig rájössz, hogy attól tartasz, hogy ez újból és újból előfordulhat és inkább kerülöd a helyzetet és a szitukat, csak hogy nehogy megint úgy reagáljanak. Nos, ez ismét megér egy Tyűha feliratot. 

Néztem a Passió-t és ledöbbentem. Ledöbbentem, hogy mennyit ütötték Jézust, hogy mennyit kellett szenvednie, valóban kibírta azt a sok sok mindent: elhagyták, megalázták, ártatlanul vádolták. Ráadásul tudta, hogy mi fog vele történni. Felfoghatatlan. Olyan sokkal nagyobb nehézségek vannak az életünkben, én pedig ilyenekkel foglalkozok. Valaki azt mondta " nem engedhetem meg azt a luxust az életemben, hogy megsértődjek". Valahogy átkonvertálom a magam helyzetére: 'NEM ENGEDHETEM MEG AZT A LUXUST, HOGY FÉLJEK ATTÓL, HOGY MÁS HOGYAN REAGÁL MAJD.' 

Ha Jézus tudta, hogyan reagálnak az emberek majd amikor őt elfogják és megostorozzák, elítélik, mégis megtette azt amire az Atya kérte, akkor nekem nem ugyanaz a feladatom? Mit befolyásol az, hogy mit reagálnak? Huuu. Ezt még így nem tudtam magamnak sem megfogalmazni mielőtt ideírtam volna. Hiszen Ő velem van, terve van, szeret. Ez a lényeg. 

Azt elfelejtettem leírni az elején, hogy Húsvét után van. Ilyenkor szünet idejeén van kicsit időm itt írni  s erre szántam a napjaimból, hogy Istennel együtt töltsek időt s nem csak a szokásos mennyiséget, hanem többet, mert szükségem van rá. Elkezdtem Priscilla Shirer-nek a Győztes imák könyvét, minden nap csak egy- egy fejezetet olvasok. 10 stratégiai fókusz van, amit az imádkozásban alkalmazni kell, s ma a négyes számú stratégia a családért való ima. (Nem igazán jól fókuszáltam ma.) 

Arra is rájöttem, hogy tényleg tudatosabban kell tennem dolgokat, mégis néha engedem, hogy lazábban történjenek az események s ilyenkor támad rés a pajzson, s bukok el s kerülök oda ahova nem szeretném, mert már tapasztaltam, hogy nem jó. Így a hét terve, hogy többet legyek Istennel, többet beszéljek vele, építsem fel ismét a megszokott imák helyett a stratégiát mint régen, kikért, mikért imádkozom. Nekem az írás jött be, leírom és felírom, lejegyzetelem és megosztom, mert jobban beleragad az elmém mélyébe, mintha csak elmondom magamban. 

Még egy dologra lettem figyelmes, ha nem jut időm átgondolni azt ami történik, ha nem jut időm arra, hogy Istennel csak úgy kettesben legyek, akkor nem úgy történnek a dolgok, nincs meg a béke, nincs meg a harmónia, nem szól a dicsőítés, nem szól úgy az ige, akkor csak döcögnek a feladatok, a kapcsolatok, a beszélgetések. Viszont ha ott akarok lenni ahova Ő küld, azt akarom tenni amit Ő mond, azt akarom hallani amit Ő üzen, akkor nincs semmi és senki ami kizökkenthetne abból az állapotból amire ő elhívott, béke, szeretet öröm szelídség, jóság, hűség, mértékletesség, ....