Lendületben Istennel

 Az utóbbi bejegyzés óta eltelt négy hónap. 

Azóta meg lett az eredmény az előző sztorinak. Hála Istennek minden lelelt negatív, így a sebész úgy látja nem indokolt, hogy epe nélkül éljek. Visszakanyarodtunk ugyanoda ahonnan elindultunk. :)

Nos, talán annyival jobb az utóbbi két hétben, hogy elhagytam a fehér kenyeret, amit egy bizonyos helyről vettünk eddig. Azóta, nincs rossz közérzet, vagy ha van is csak kisebb sokkal enyhébb mértékben. Jobban tudok mindent enni. Mindent is, ahogy manapság mondják. Ugyanis nagyon lecsökkent a spektruma a táplálkozási választékomnak. No, így a jó hír, hogy több mindent meg tudok most már kóstolni vagy enni. Minden dicsőség Istennek. 

Most egy áhítatot hallgatok, ritka , hogy élőben meg tudjam hallgatni így most le is jegyzetelem. 

Prédikátor 6. 

Salamon folytatja felfedezéseinek sorát, s úgy tűnik , nem sok jót talál benne, egyre több hiábavalóságot fedez fel benne. Ezek között az egyik legrosszabb az, ha az ember nem tud örülni az életnek. 

Ha egy gyermek kap egy játékot ajándékba akkor önfeledten tud neki örülni, míg meg nem kapja a következőt. A felnőtt korban ezt mindinkább elrontjuk, mert nem tud örülni az ember a sok mindennek. 

Hiába születik 100 gyermeke, hiába él 2000 évig. 

Ezzel szemben ott van Isten akarata, hogy az embernek jó léte legyen. Ami körbe vesz bennünket, az mind arra szolgál, hogy nekünk örömünk legyen. 

Filippi 4:4 Örüljetek az Úrban mindenkor ismét mondom örüljetek. 

A nyáron akadtam rá erre az áhítatra, minden reggel van. Egyik nap nem tudtam hajnalban aludni és nem tudom, hogy hogyan de a youtube- hozta fel a gyülekezetet, nem igazán volt hozzá sok reményem, de mégis belehallgattam. Ahogyan hallgattam, rákerestem és egy - egy alkalommal el is mentünk, mert Isten jelenléte teljesen ott volt. Teljesen. 

A múlt héten voltam gyalogolni s E. nem tudott jönni egyedül mentem. Akkor is ezeket az áhítatokat hallgattam míg elértem és vissza és olyan gyorsan el is telt az egy óra. 

Ma hétfő van, szeretem a hétfőket ezért is írtam, hogy lendületben. Habár a hétvége elég pörgős volt, de jó:) Minden volt benne: főzi főzi  - T. barátai, gyerekek, volt régi idők történetei és sok sok nevetés. Tegnap eljutottunk egy foci meccsre is- nem részletezem, hogy miért is. Egyet tudok, amíg ott voltam végig imádkoztam a más fél órát és embert próbáló volt, mert többször elterelődött a figyelmem. Viszont Isten ismét megtanított: számára nincs lehetetlen. Ahogy szurkolt ott az ellenfél maroknyi csapata és énekelt, hihetetlen volt. Alíg voltak, mindösszesen 14-en, mégis olyan erősnek tűnt a hangjuk. S már a hetedik percben akinek mi szurkoltunk lőttek egy gólt. Hihetetlen volt. Minden egyes támadásnál erősen imádkoztam, hogy Isten állítsa oda az angyalait és mindig odaállította. Végül egy büntető miatt 2-1-re kikapott az általunk kedvelt csapat, de mégis nagy élmény volt, hogy valahogy ilyen a mi imáink is. Imádkozni megéri, mert van ereje. Ki kell tartani, még ha kevésnek tűnik is az ami van. S küzdeni kell, bátran.