Böjt 11. nap

 Ez a böjt kicsit más. Nem az ételről szól, hanem az Istennel való találkozással. Ma is találkoztunk. 

Ma eljött a várva várt nap, a Hida vizsgálat. Ez egy izotópos vizsgálat, amin két órán keresztül egy kamerával felvételt készítenek, hogyan működik az epéd. Étgyomor egy órán keresztül, majd másik óra elején egy tábla étcsokoládét kell megenni és annak az epére való hatását veszik fel felvételre. 

Izgultam. Féltem, hogy ha ez első órát ki is bírom, mégis hogyan reagál a szervezetem a csokoládéra? A doki azt mondta, ez a legfőbb ellensége az epének, nem szabad enni. Itt pedig étgyomorra pont az ellenkezőjét kell tenni. Attól tartottam, hogy mi lesz ha begörcsölök, ha el kezd fájni a hátam és itt nem lehet felkelni, mi van ha hányingerem lesz a csokitól vagy a legrosszabb ha vissza akar jönni. 

Az első tíz perc nehéz volt lelkileg. Megszokni, hogy egy helyben fekszel, senki nem beszél hozzád, nem nézel semmit csak a plafon van. Nem beszélhetsz nem kérdezhetsz. Imádkoztam mindenért, mindenkiért. Énekeltem magamban, aztán a vége felé már hangosan kicsit mert már nem ment a várakozás. Lassan bandukoltak a percek, egy óra múlva mikor már a csoki falatozása jött (amit fekve kellette enni) rájöttem, hogy monitort is látom mellettem és látom, hogy hány százaléknál jártunk. Mikor rájöttem, hogy nem vagyok rosszul a csokitól már megnyugodtam. Nem volt olyan rossz az íze sem és nem volt a hatása sem rossz. 

A szervezése a vizsgálatnak hagyott némi kívánni valót maga után. DE csak hálás lehetek, mert meg van és rendben ment. Várjuk az eredményt. M. is volt ő vele már bent lehettem és beszélgethettünk. Hamarabb telt az idő. Ő is kibírta. Bár ő már úgy jött, hogy nem érezte jól magát valami előző napi ételtől. 

Azt tudom, hogy ezek után is: Isten jó. Nemcsak azért mert ezen is túl vagyunk, hanem ahogy ígérte a viharban ott van velünk. Szó szerint elcsendesíti a vihart, száranyainak a tollával befedezett. "Micsoda az ember, hogy gondod van reá?" 

Mózes színről színre beszélt Istennel. S Isten azt mutatja, ezt akarja ma is velünk. Színről színre beszélni. Azt érezteti, hogy olyan kevesen vannak a földön mégis akik így beszélnek Vele. Annyi mindenben hisz az emberiség, annyi minden elvonja a figyelmét. Pedig Ő szól, vár és figyel. Nem erőszakos, egyszerűen csak várja, az embert, hogy reagáljon. Hogyan reagálok az Ő beszédére? 

Tegnap panaszkodtam este. Az érzékeny pontomat megnyomta valaki tegnap a lelkemen. S sajnos hagytam, hogy be is horpadjon. Rosszul esett. Este el is mondtam édesanyának , amikor beszélgettünk. Aztán jött a megoldás a horpadás kihúzására: imádkoztunk. Bocsánatot kértem az Úrtól és teljesen jobban lettem. Minek a panaszkodás, az csak mélyíti és nem gyógyítja a sebet. 

Az elmúlt más fél hét is embert próbáló volt a munkahelyen: hírek, feladatok, nehézségek, akadályok és néha csüggedés. Aztán jön a halk és szelíd hang, és kiemel, bekötöz, meggyógyít tovább lendít, átugrasz a kőfalon is. Ez utóbbi fele már jobban hangzik.

Holnap még van egy lista a teendőkből, de már péntek. Thanks God it's Friday. :) 

Még végjegyzetnek: T. lábával is minden rendben. Hála. Hála. Hála. 

Jó Benne lenni az Isten tenyerében. Ez a legbiztonságosabb hely, minden körülményben.